Elmélyült tisztelettel és fájó szívvel emlékezünk meg Csanády László Sámuelről — egy rendkívüli fiatalemberről, akinek életét a tudomány, a közösség szolgálata és a hit vezérelte.

Élete és munkássága

Csanády László 1981. január 6-án született Székesfehérváron. Gyermek- és ifjúkorát szerető családi és városi közeg ölelte körül. Középiskolai éveit a Ciszterci Szent István Gimnáziumban töltötte, majd a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán szerzett pedagógiai képesítést. Tanulmányaiban azonban nem állt meg: 2020-ban kultúratörténész mesterfokú diplomát szerzett, ezt követően pedig doktori tanulmányokat folytatott az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR‑ZSE) Doktori Iskolájában.

Érdeklődése a zsidó kultúra és vallás iránt fiatal korban megmutatkozott, és később tudatosan építette tovább hitéleti és kutatói szálait. Az OR‑ZSE-ben nemcsak hallgatóként volt jelen, hanem aktív közösségi szerepet is vállalt: korábban a Hallgatói Önkormányzat elnöke volt.

Az oktatás mellett pedagógusoknak, hallgatóknak mentorként segített, és óraadóként tanított a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán, a Vallástudományi Tanszéken.

Közéleti és civil elköteleződés

2010-től kezdődően dolgozott Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában, előbb kabinetvezetőként, majd főtanácsadóként. Emellett 2018-tól vezette a Prosperis Alba Kutatóközpont Nonprofit Kft.‑t, amely tudományos kutatásokkal, közösségépítéssel és városfejlesztéssel foglalkozott.

2019-ben részt vett abban, hogy Székesfehérvár, az Óbudai Egyetem és a Prosperis Alba Kutatóközpont együttműködési megállapodást kössenek, célként kitűzve a város jövőjének tudásalapú tervezését és a kutatási-fejlesztési kapacitások bevonását.

Különösen fontosnak tartotta, hogy a vallási közösségek, így a helyi zsidó hitközség, szerves részt kapjon a város életében. Szívügye volt a közösségek és az önkormányzati rendszer közötti párbeszéd elősegítése.

2009-ben egyébként egy civil szervezet, a Vakok és Gyengénlátók Komárom-Esztergom Megyei Egyesülete elnökévé is választották — ez jól mutatja korai elköteleződését a társadalmi kérdések iránt.

Személyes vonások, örökség

László jellemében egyszerre volt alázatos és ambiciózus: szerénysége, embersége, segítőkészsége tette igazán szeretett emberré mindazok körében, akik ismerték.

Radnóti Zoltán főrabbi szavai, miszerint „mindig a jók mennek el” — ez esetében különösen fájó igazságként cseng.

Az OR‑ZSE közleménye is így méltatta:

„Rendkívüli lelkesedésével, odaadásával és áldozatvállalásával, végtelenül kedves személyiségével Egyetemünk mindenki által szeretett polgára volt. Nagyon fog hiányozni.”

A fehérvári önkormányzat részéről is megemlékeztek róla: a város „lokálpatriótaként” tekintett rá, aki mindig azt tartotta szem előtt, hogy közössége, városa fejlődhessen.

Búcsú és emlékezés

Ma nem csupán egy aktív és tehetséges embert veszítettünk el — de egy hidat is közösségek, vallások, város és tudomány között. Az ő élete azt mutatta, hogy a tudás, a hit és a közéleti elköteleződés nem ellentétes, hanem kiegészítő való.

„A kő, amelyet az építők megvetettek, sarokkővé lett” – idézi a 118. zsoltár mondatát sokak számára, mely mély értelmet nyert László munkássága és személye fényében.

„Légy szerény és alázatos mindenkivel szemben” – ez a Talmud Ávot traktátusának sora nem csupán szép közmondás maradt nála, hanem mindennapi útmutató.

Hiánya behozhatatlan űrt hagyott szeretteiben, diákjaiban, kollégáiban, városában. Az ő emléke azonban nem halványul el — hiszen aki valódi értéket adott közösségének, életével és szavával, az tovább él a szívünkben és terveinkben.

Báruch Dajan HaEmet — Áldott legyen az Igaz Bíró!

Székesfehérvári Zsidó Hitközség