Emlékezés a Wannsee-i konferenciára

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség tisztelettel meghív minden érdeklődőt a Wannsee-i konferenciára emlékező székesfehérvári programjára.

Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöksége és a Székesfehérvári Zsidó Hitközség tisztelettel meghív minden érdeklődőt a

Wannsee-i konferenciára emlékező

programjára.

         Holokauszt c.  kiállítás

         Az Igazgyöngy Alapítvány tanítványainak alkotásai

         A kiállítást megnyitja: Oláh József roma közéleti szakember

         Időpont: 2022. január 20. 16.00

         Helye: Székesfehérvár, Fő u. 3. sz. ház kapubejárója

         Emlékezés:

Időpont: 2022. január 20. csütörtök, 17.00 – 17.30 között

Helyszín: Székesfehérvár, Rákóczi út és Várkörút sarok, Zsinagóga emlékmű

Program:

  • A Székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium diákjainak műsora.

Beszédet mondanak:

  • Dr. Cser-Palkovics András polgármester, Székesfehérvár Város
  • Önkormányzata
  • Nemesnyik Judit a Raoul Wallenberg Egyesület elnökségi tagja
  • Barna Ágnes a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnöke.

Az emlékezők közösen virágot és követ, mécsest helyeznek el az emlékmű talapzatán.

Sipos András

elnök

Wannseei konferencia

Az 1942. január 20-án a Wannseeben (Berlin egyik délnyugati városrészében) tartott találkozón Reinhard Heydrich SS-Obergruppenführer a német állami szervek megjelent képviselőivel elfogadtatta, hogy a „zsidókérdés végső megoldására” egész Európában a Birodalmi Biztonsági Főhivatal irányelveit figyelembe véve kerüljön sor. A Hermann Göring által megbízott Heydrich felkérésére a konferencián az érintett állami és katonai szervek képviseletében 14 fő jelent meg. Az ambiciózus náci vezető célja a „feladatok” kiosztása mellett az volt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a résztvevők pontosan megértették az általa elmondottakat. A tanácskozásról, amely több mint 11 millió zsidó származású európai polgár (beleértve a semleges államok és az Egyesült Királyság zsidó közösségeit is) fizikai megsemmisítését helyezte kilátásba, Adolf Eichmann jegyzőkönyvet készített.[1][2]

Heydrich elmondta, hogy az eredeti terv, amely szerint a zsidóságnak ki kellett volna vándorolnia a Harmadik Birodalomból túlságosan lassúnak bizonyult. Hitler elképzelése a zsidóság keletre történő áttelepítéséről pedig csak átmeneti megoldást jelenthet. Heydrich elgondolása szerint a fizikailag jó állapotban lévő zsidók útépítésben vennének részt a megszállt keleti területeken, amely során a többség „természetes úton semmisülne meg”. A túlélőket, akik a legellenállóbbnak bizonyulnak, „megfelelő bánásmódban” kell részesíteni. A megbeszélés során felmerültek olyan, nem minden esetben eldöntött kérdések is, hogy ki számít zsidónak, legyenek-e kivételezettek, illetve mi legyen azok sorsa, akik vegyes házasságból születtek, vagy első világháborús veteránok voltak. Néhány nappal később a megjelentek számozott, személyre szóló másolatot kaptak a konferencia jegyzőkönyvéről.[2]

Eichmann 1961-ben, az Eichmann-per során elmondta, hogy a találkozó viszonylag gyorsan (egy-másfél óra alatt) lezajlott és a résztvevők között teljes volt az egyetértés és az együttműködés. A konferencia jegyzőkönyve az egyik legfontosabb fennmaradt dokumentum a holokauszt történetében, amelyet 1947-ben találtak meg a konferencián megjelent Martin Luther iratai között.[1][2]

A zsidókat a végleges megoldás folyamán keleten megfelelő vezetéssel és alkalmas módon munkára kell fogni. Nagy munkáscsapatokban, nemek szerint szétválasztva, útépítés közben vezetik a munkaképes zsidókat ezekre a területekre és eközben nagy részük természetes fogyás útján kétségtelenül ki fog esni. A végül esetleg megmaradó töredékállományt, minthogy ez esetben kétségtelenül a legellenállóképesebb részről van szó, megfelelően kell kezelni, mert ez természetes kiválasztódást mutatva, szabadon bocsátása esetén egy új zsidóság magjának tekinthető.
– A wannseei konferencia jegyzőkönyvéből[3]