Sávuót – a Hetek ünnepe

A pészah óta tartó ómerszámlálás hét hétig tart, ezt követi a sávuót. A pészahi fizikai szabadulást a sávuóti szellemi, lelki szabadulás követi. Az ünnep Izraelben egy napos, Izraelen kívül két napig tart. Ez a három zsidó zarándokünnep (héberül: שלושת הרגלים, selóset háregálim) közül a második.

A sávuót szó esküvéseket is jelent, ugyanis e napon két eskü is elhangzott:

• az egyik a zsidó nép részéről:

„Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.

• a másik Isten részéről:

„És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.”

A sávuót megtartásához nem szükséges különleges szertartásokat, ceremóniákat betartani, mint mondjuk a széder estéjén. Ilyenkor a külsőségek helyett a belső, a szellem és lélek ünnepel elsősorban. Az ünnepen egész éjjel tanulmányozzák a Tórát.

A nap központi eseménye a Tízparancsolat felolvasása, melyet a tisztelet jeleként állva hallgatnak végig. Előtte az előimádkozó egy alázatos, arámi nyelvű ima keretében engedélyt kér a felolvasásra (Ákdámút…). Az ünnepen Hallél-mondással is hálát adnak Istennek.

Általánosan elterjedt azonban ilyenkor az otthonok és zsinagógák virágokkal, friss lombbal való díszítése, ezzel emlékeznek arra, hogy az isteni kinyilatkoztatáskor virágba borult a Szináj hegy. Az ünnep napján, illetve a diaszpórában a napjaiban a zsidók tejes, túrós ételeket esznek, amivel a Tóra friss, éltető, tápláló erejét kívánják kifejezni: a Tóra az a tej, amellyel Izraelt, mint gyermekét táplálja Isten.

A magyarországi zsidóság ilyenkor tartja a bát micvát, a serdülő (tizenkét éves) lányok avatását is. Egyes közösségekben a zsidó halottak napját (mázkir) is ezen az ünnepen tartják (nem pészah utolsó napján), emlékezvén a zsoltárszerző Dávidra, aki ezen a napon adta vissza lelkét teremtőjének.

Szokás sávuótkor az adakozás, hogy mindenkinek teljes lehessen az öröme.