Az ünnep utolsó napja Szimchát Torá, a Tóra örömünnepe. A zsinagógákban ünnepélyesen körülvisszük a tóratekercseket, ezzel is kifejezve az elszakíthatatlan kapcsolatot a zsidó nép és a Tóra között: mi tartjuk a Tórát, bennünket pedig a Tóra tart meg.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Szimchát torá az év egyik legvidámabb napja. A közösség apraja-nagyja összegyűlik a zsinagógákban, ahol a férfiak hangos énekszóval táncolnak körbe-körbe a tóratekercsekkel a kezükben. Ezt nevezik hákáfotnak. A bima, azaz a tóraolvasó asztal hétszeri körbejárását a XVI. századi cfáti kabalisták vezették be. Minden tekercset elővesznek ilyenkor, a tóraszekrényeket pedig nyitva hagyják, és sok közösségben egy szál égő gyertyát helyeznek el bennük, hiszen a Tóra maga a fény, s ha a tekercsek nincsenek a szekrényben, pótolni kell a világosságot. Izraelben a kisgyerekek puha plüsstórákkal és az óvodában készített, színes zászlókkal érkeznek a zsinagógába. A legtöbb európai közösségben cukorkákat, diót dobálnak a nők a táncoló férfiakra, illetve a chátán torára és a chátán börésitre.
A középkorban, a németországi Wormsban szokás volt, hogy szimchát torá délutánján a nők, élükön a chátán torá és a chátán börésit feleségével, összegyűltek a zsinagóga előtt, és elárvereztek különböző feladatokat: a zsinagóga felsöprése, vízhúzás kézmosáshoz, gyertyák és kanócok előkészítése gyertyagyújtáshoz. Aki többet ígért, az nyerte a feladatokat. Az indiai Kocsinban minden ünnepnek megvolt a maga színe. Az év legvidámabb napján színes ruhában mentek a nők a zsinagógába.
Chág száméách!
Forrás:zsido.com
