„Minden embertől, akit szíve ösztönöz, vegyétek el a felajánlásomat” (25:2). Rav Jesája HaLévi Horowitz kérdezi: „nem inkább azt kellene mondani a versnek, hogy „vegyétek el az illető felajánlását”? A mester válaszában Rav Smuel Laniado gondolatát idézi, aki azt írta, hogy Izrael gyermekeinek nem volt elegendő aranya, hogy a pusztai szentélyt (miskán) felépítsék.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Mivel azonban teljes szívükből adták, az Örökkévaló csodával határos módon megsokasította adományaikat, amíg az arany elég nem lett. Ebből azt tanuljuk – folytatja Rav Horowitz, hogy még ha valaki nem is képes egy bizonyos micvát végrehajtani, akkor is a szíve mélyén azt kell gondolnia: „határozottan megtenném, ha tudnám”. Ilyen módon olyan kreditet kap, mintha elvégezte volna a micvát. Ez az Örökkévaló jó ösztönnel (jécer hátov) végzett szolgálata”.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
