DEUTSCH ALADÁR (Székesfehérvár, 1874. júl. 25. – Auschwitz, 1944.) kereskedő. Deutsch Ignácz és Kohn Ilka gyermeke. A Székesfehérvári Kereskedelmi Társulat által fenntartott kereskedelmi akadémiát szülővárosában végezte. Osztályfőnöke Dr. Balassa József volt. A felső, harmadik osztályt az 1890-91-es tanévben fejezte be.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Történelem, könyvviteltan, kereskedelmi és váltójog tantárgyakból kapott jó osztályzatokat. A júniusban tett érettségi vizsgát követően az 1828 óta fennálló, és 1830-tól a Deustch Testvérek tulajdonában lévő épületfa és építési anyag eladásával foglalkozó kereskedésben kezdett el dolgozni. Édesapja és nagybátyja Székesfehérvár kereskedelmi életének jelentős alakjai voltak, akik a politikai életben és a szociális területen is példaképül szolgáltak. Nagybátyja 1899-ben meghalt, így édesapja a kereskedés egyedüli tulajdonosa lett, aki 1902-ben fiára bízta az üzletet. A cég a fiatal vezető irányítása mellett óriási fejlődésnek indult. Üzleti forgalma az első tíz év alatt évi 150 ezer koronáról 3 millió koronára nőtt. Kezdetben egy hivatalnok és 24 munkás tartozott az irányítása alá. 1938-ig olyan hatalmasat fejlődött a vállalkozás, hogy akkor a központi irodában és a fiókokban már 9 műszaki alkalmazott, 25 tisztviselő dolgozott, továbbá 250 állandó és 80 ideiglenes munkást foglalkoztatott. A trianoni határmódosítás miatt óriási csapás érte a vállalkozást, mert elveszítette erdőbérletei, fakitermelési és fafűrész telepei egy részét. Erdélyben a Gyergyószentmiklósi Erdőipari Rt., a Kisbaráti és Tölgyesi Erdőbirtok és Gőzfűrész tulajdonosa, ő bérelte a Hunyad megyei alkenyéri és a Zólyom megyei benesházi kincstári gőzfűrészeket is. Tulajdonos-igazgatója volt a Vas megyei szentelneki erdőgazdaságnak. A korszak nagy beruházásainak egyik beszállítója. Ő építette a hajmáskéri katonai fogolytábort az első világháború idején, a posta számára telefonoszlopokat szállított, de a Déli Vasút is az üzleti partnerei közé tartozott.
A Széchenyi út 6-10. szám alatti Székesfehérvári Fakereskedelmi Rt. kínálatában, a hirdetések tanúsága szerint, állandóan szerepelt az épületfa, deszka, léc, fazsindely, szőlőkaró, mindenféle keményszerszámfa, tetőcserép és fa-építésianyag. Üzletét folyamatosan bővítette, 1928-ban raktárépítéshez kapott engedélyt.
Kiterjedt üzleti tevékenysége mellett a városi közéletben is több területen tevékenykedett. Mint a legtöbb adót fizetők I. csoportjának egyike, tagja Székesfehérvár Város Törvényhatósági Bizottságának, 1905-től 1939-es kizárásáig. Részt vett a számfelügyelő bizottság, a nyugdíjfelügyelő-bizottság munkájában. Tagja a Székesfehérvári Takarékpénztár igazgatóságának, a Nemzeti Bank helyi fiókja váltóbíráló bizottságának, a Közgazdasági Bank és Takarékpénztár Rt. vezetőségének. Aktívan tevékenykedett a Vörösmarty Körben. Elöljárósági tagja az izraelita hitközségnek. Jelentős könyvtárat gyűjtött össze, melyben ritkaságokat is őrzött. Deportálták.
Irod.: Ipar és kereskedelem, 1938. Szfvár, 1938. p. 421.; Kétszáz esztendő. Szfvár, 1910. p. 246., 259., 285-289.; SZVL Izraelita születési anyakönyv.; Gergely 2003. p. 245.; Címtár 1931-32. Bp., 1932. p. 84.; MNL FML IV. 407. Árvaszék. 237. doboz; SzVL F-IV. B. 1402. kgy. jkv. 67. kötet. 1939.
Forrás: http://konyvtar.vmk.hu/
