A Holokauszt Emlékközpont budapesti bemutatója után Székesfehérvárra, a Városháza Dísztermébe érkezett Dr. Gergely Anna történész hiánypótló műve, „Az emlékezés arcai – Székesfehérvári és Fejér megyei holokauszt túlélők tanúságtételei”. A rendezvény nem csupán egy könyv premierje volt, hanem a helyi közösség mély, bensőséges és megrendítő találkozása a saját múltjával, az egykori fehérvári zsidó polgárok sorsával és az élő emlékezettel.

A város történelmének fájdalmas rétegei

A bemutatót moderáló Prof. Dr. Zima András történész felkérésére Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere nyitotta meg az eseményt. Beszédében kiemelte: a Városháza díszterme a város közösségének szimbolikus tere, ahol Székesfehérvár több mint ezeréves múltjának dicső és ünnepi pillanatai mellett a szomorúságra, a gyászra és a bűnökre is kötelességünk emlékezni.

A polgármester felidézte a közvetlenül a pandémiás határzár előtt, 2020-ban tett közös auschwitzi látogatást, amelyen Dr. Gergely Annával és a városi delegációval vettek részt. Anna már akkor a fejében és jegyzeteiben hordozta egy olyan kötet tervét, amely nem a rideg statisztikákra – az elhurcolt mintegy háromezer fős számadatra –, hanem a konkrét emberi arcokra és sorsokra fókuszál.

„Ez a történet innentől kezdve már nem számokról, hanem nagyon is emberekről szól. És ha emberekről szól, akkor az embereket meg fogja érinteni” – hangsúlyozta a polgármester, ígéretet téve arra, hogy a város mindent megtesz annak érdekében, hogy a kötet eljusson a helyi iskolákba, könyvtárakba és a felnövekvő nemzedékekhez.

Személyes gyökerek és az oral history ereje

Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz és a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány elnöke mélyen személyes hangvételű beszédben méltatta a kötetet. Felidézte édesapja emlékét, aki húszéves fiatalemberként az úrkúti mangánbányában kényszermunkásként élte túl a vészkorszakot, éppen székesfehérvári zsidó bajtársak és barátok sorstársaként.

Grósz Andor rámutatott: az oral history – a szóban elbeszélt történelem – képes arra, amire az adminisztratív levéltári iratok önmagukban sohasem: visszaadja a diktatúrák által számokká silányított emberek nevét, tekintetét, hangját és emberi méltóságát. Kiemelte Dr. Gergely Anna évtizedes, türelmes és empatikus gyűjtőmunkáját, amellyel a túlélők legféltettebb, évtizedeken át elhallgatott emlékeit mentette meg a felejtéstől.

„Hárman mentek el, négyen jöttek vissza” – Zsuzsika néni köszöntése

A könyvbemutató egyik legmeghatóbb, spontán pillanata volt, amikor a prof. Dr. Grósz Andor elnök úr virágcsokorral köszöntötte a teremben jelen lévő Jávor Mátyásné (Zsuzsika nénit), a Székesfehérváron élő holokauszt-túlélőt.

Zsuzsika néni megrendülten lépett a mikrofonhoz. Családja Szentesről indult el, és a szegedi csoporttal nem Auschwitzba, hanem a Bécs melletti strasshofi táborba került kényszermunkára. Édesanyja már várandós volt vele az elhurcoláskor, ő maga pedig csodával határos módon egy bécsi kórházban jött a világra 1944-ben:

„Szegény apukám mindig azt mondta: velük az a csoda történt, hogy hárman mentek el, és négyen jöttek vissza!”

Dr. Gergely Anna hozzátette, hogy Zsuzsika férjének (Jámbor Mátyás) és családjának története (Egy kisfiú a lágerben) szintén helyet kapott a kötetben, teljes családi fényképarchívummal kísérve.

A lippstadti alumíniumszív és a túlélés ára

A pódiumbeszélgetés során Dr. Gergely Anna részletesen mesélt a kötet borítójáról és a kutatás menetéről. A borítón látható Häftling 452 felirat és a mellette látható, szív alakú alumíniumbiléta Réti Endréné (született Ligeti Éva) személyes relikviája, aki a buchenwaldi táborkomplexumhoz tartozó lippstadti repülőgépgyárban dolgozott kényszermunkásként.

A szerző felidézte, hogy az interjúkészítés során még nem volt ismert a biléta létezése, az csak később került elő a családi hagyatékból. Primo Levi írásaira hivatkozva Anna megrázó képet festett a felszabadulás pillanatáról is: a túlélők számára a felszabadulás nem felhőtlen mámor volt, hanem sokkos állapot a romok, a halottak és a fizikai-lelki összeomlás peremén.

Az interjúkészítés módszertanáról szólva – amelyet a Spielberg-féle Soá Vizuális Történelmi Alapítvány képzésén sajátított el – elmondta: a legfontosabb az volt, hogy hagyja beszélni a túlélőt, ne szakítsa félbe a feltörő emlékezést. Az elbeszélések hármas tagolódást követtek: a legrészletesebb és legszebb rész a háború előtti békebeli élet és a család bemutatása volt, ezt követte a lágerek felfoghatatlan traumája, majd a felszabadulás utáni újrakezdés küzdelmei.

A némaság megtörése és a jövő kérdései

A rendezvény záró részében a közönség soraiból érkező hozzászólások és kérdések tették teljessé az estet:

• A „némaság nemzedéke” és az identitás felvállalása: Megszólalt a második generáció képviselője, felidézve, hogy gyermekként még óva intették attól, hogy bárkinek beszéljen származásáról. Mára azonban a trauma kibeszélése és a tudatos emlékezés felszabadító erővé vált, unokái már nyíltan, büszkén és természetes módon élik meg zsidó gyökereiket.
• Láger vagy holokauszt? Sipos András felvetésére – miszerint a szüleik sosem használták a „holokauszt” vagy „vészkorszak” kifejezést, kizárólag a „lágerről” beszéltek – Zima András és Gergely Anna rávilágítottak: a holokauszt (vagy a vészkorszak, illetve a héber shoá és jiddis churbán) történeti, vallási és historiográfiai fogalmak, míg az átélők számára a valóság maga a kézzelfogható láger volt.
• A fiatalok megszólítása és az oktatás: Szó esett az iskolai érzékenyítés fontosságáról is. Zsuzsika néni elmesélte, hogy fehérvári középiskolákban tartott rendhagyó történelemóráin a diákok megrendülten, könnyes szemmel hallgatták a személyes történetét – ami bizonyítja, hogy a személyes tanúságtétel a legerősebb fegyver a közöny és az előítéletek ellen.
• Folytatódó kutatások: Grósz Andor bejelentette, hogy a Fejér vármegyei és székesfehérvári zsidóság történetének monografikus feldolgozása nem áll meg: a helyi történészekkel és levéltárosokkal együttműködésben már készül az átfogó, többkötetes történeti munka, amely a kezdetektől a vészkorszakon át dolgozza fel a közösség múltját.

A bemutatót Reiter Hajnalka hegedűművész lélekemelő játéka kísérte. Dr. Gergely Anna kötete nemcsak a múlt előtti fejhajtás, hanem örök mementó és figyelmeztetés a jövő nemzedékeinek: az emlékezet pajzs, amelyet nekünk kell továbbadnunk.

Szerző: Környei Gábor – elnök Székesfehérvári Zsidó Hitközség