Beháálotehá hetiszakasz 1. kommentár, 5786. Sziván 15.

„Nem így az én szolgám, Mózes, egész házamban bejáratos ő” (12:7). Bölcseink sokszor és körültekintően írtak arról, hogy a versben említett szolga titulus talán a legnagyobb dicséret, amit Mózes kaphatott. A Radak szerint csak az nevezhető Isten szolgájának, aki minden erejét az Örökkévaló szolgálatába állítja, nem csak akkor, amikor micvákkal foglalkozik, hanem hétköznapi tevékenységei alkalmával is. Egyszerűbben szólva: ha mindig Istenért, az Ő nevéért cselekszik. Ennek kapcsán kérdezi Rabbi Eli Reingold: „Hogyan szolgálhatja valaki Istent állandóan?” Egy példázattal válaszol kérdésére. Ha egy sofőr azt a feladatot kapja, hogy egy autót szállítson egyik városból a másikba, akkor az őt alkalmazó cég határidőt ad, amelyen belül meg kell érkeznie a célállomásra. Az előzetesen kiszabott idő a távolságtól függ. Mivel a sofőrtől nem várható el, hogy a nap 24 órájában vezessen, ezért a menetidejébe beépítenek időt a megfelelő mennyiségű pihenésre is. Így van ez Isten szolgálatával is . Nem várható el, hogy a nap 24 órájában, vagy akár minden ébren töltött pillanatában Tórát tanuljunk és micvákat hajtsunk végre. Azt viszont elvárja az Örökkévaló, hogy a végső célt tartsuk szem előtt, és néha azért lazítsunk, hogy utána jobban tudjuk szolgálni Istent. Ha így éljük az életet, akkor a kikapcsolódással töltött időnk is a szolgálat részévé válik.

Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!

Ma nincs T12-tanulás, jövő héten folytatjuk!