A Tóra-adás éppen ezért előfeltétele a papi áldásnak. A Szináj-hegy lábánál Izrael gyermekei nem egyénként, hanem „egy emberként, egy szívvel” álltak ott, és ettől fogva minden zsidó egy nagyobb egész részeként hordozza az Örökkévaló áldását. Itt nyer értelmet a papi áldás különös nyelvtani fordulata is: a Tóra előbb többes számban szól Áronhoz és fiaihoz – „mondván nekik” –, majd egyes számra vált: „áldjon meg téged az Örökkévaló”. Az áldás a közösségre száll, de az egyént éri el. Ne becsülje le magát tehát senki, hanem gondoljon a sóra, ami nem önmagában értékes, hanem összetevőként pótolhatatlan.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!