Talán sosem volt ennyire megosztott a zsidóság mint ma. Erősödnek az erőszak szelei és a türelmetlenség lángjai. A világban a káosz és a zűrzavar erőszak villámai pattognak. Nehéz időket élünk, ez tagadhatatlan. Azonban Rosh Hásáná az ünneplés, és az önvizsgálat ideje is.

Ünnepi nap, amikor kiöltözünk és finomságokat fogyasztunk, de egyben az az időszak is, amikor átértékeljük tetteinket, és elhatározzuk, hogy javítunk a hiányosságainkon. Rosh Hásáná az első az Aszeret Jemei Tesuva (a megtérés tíz napja) közül, amely Jom Kippurban, az engesztelés napján csúcsosodik ki. Rosh Hásánán az Örökkévaló beír minket az „Élet” vagy a „Halál” könyvébe, meghatározva, hogy milyen évünk volt. Jom Kippurkor ez az ítélet lepecsételődik a könyvben. Ezalatt a tíz nap alatt tesuva, tefillah és cedakah (megtérés, ima és jótékonyság) cselekedeteit végezzük, hogy elkerüljünk egy szigorú ítéletet, és javítsunk a megítélésünkön.

Rosh Hásáná és Jom Kippur időszakát „jomim noraimnak” = a „félelem napjainak” nevezik. Nem véletlen ez az elnevezés. Az elsődleges ítélet megszületik Rosh Hásánákor, de Jom Kippur ad majd neki nyomatékot, pecsétjével. Mint minden ünnep, a Ros Hásáná is a gyertyák meggyújtásával kezdődik az előző estéjén, a zsidó nap pedig napnyugtakor kezdődik. Ahogyan tanuljuk a Bereshit(Teremtes [kezdet] könyve) 1:5-ből. Az ünnepekhez hasonlóan kiddust (megszentelést) mondunk, ünnepi vacsorát fogyasztunk, és részt veszünk a zsinagógában tartott istentiszteleteken.

Több szokás terjedt el a gasztronómiában, amit kifejezetten Rosh Hásánához köthetőek. Hagyományosan a Ros hásánákor elfogyasztott barchesz (kalács) kerek és édes, nem pedig a szokásos hosszúkás alakú és sós. Ez az élet körforgását hivatott szimbolizálni. A só helyett mézbe mártják a kálácsot, az édes év szimbólumaként. Hasonló okokból alakult ki, hogy az almákat ilyenkor mézbe mártogatjuk.

Szokás még a hal fejét fogyasztani, hogy inkább a „fejek” és nem a „farkak” legyünk a következő évben.Ilyenkor a zsinagógai liturgia gyöngyszemei várnak ránk. Sofár fújjás amivel megemlékezünk Izsák ősapánk rendíthetetlen hitére. És ezen a napon: „Hatalmat adunk e nap szentségének.” az Unetane tokef című vallási költemény által, Rabbi Amnontól került erre a világra. Amikor majd a sófárt halljuk, vagy az újévi tanításokat és imákat. Abban a tudatban tegyük, hogy mindezzel egy lépést teszünk az Örökkévalóhoz és a zsidóság együvétartozásának utópisztikus eszméjéhez. Kívánom, hogy az elkövetkező ünnepek, és az új esztendő több szeretetet, igazságot, egészséget, és békét hozzon mindannyiunknak!

Sáná tová umetuká!

Barabás László rabbijelölt