Rav Slomo Brevda (1931-2013) írja: Jitro szidrája leírja az emberiség történelmének legfontosabb eseményét – a Tóra átadását. Miért nevezték el a hetiszakaszt, amely magában foglalja ezt az alapvető eseményt, Jitroról, aki még csak jelen sem volt, amikor a Tórát adták? A rabbi magyarázata szerint a Rambam leírja azt az utat, amelyen Ábrahám ősatya gyerekkorától kezdve eljutott az Örökkévaló „felfedezéséig”.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Azzal kezdte, hogy azon töprengett, hogy miért van állandó ismétlődően nappalok és éjszakák körforgása, és arra a következtetésre jutott, hogy valami erőnek mozgatnia kell ezt a ciklikusságot. Ez idő alatt továbbra is bálványokat imádott szülei mellett, amíg veleszületett intellektusa arra a következtetésre nem vezette, hogy kell lennie egy Istennek, aki irányítja a világegyetemet. Ezen a ponton rájött, hogy minden ember, akit ismert, tévedett bálványimádó hitében, és vitatkozni kezdett velük. Rav Brevda folytatja: Jitro hasonló utat járt be.
A midrás (Tanhuma) azt tanítja, hogy nem volt egyetlen bálvány sem a világon, amellyel Jitro ne kísérletezett volna az igazság keresésében. A végén azonban (18:5): „Eljött Jitró, Mózes apósa, és fiai meg felesége Mózeshez a pusztába, ahol táborozott Isten hegyénél”. A midrás megkérdezi: nem tudjuk, hogy Izrael gyermekei a pusztában táboroztak? Dehogynem, mégis a Tóra megemlíti ezt a tényt, hogy kiemelje Jitro áldozatkészségét és őszinteségét. A konklúzió: ebből megérthető, hogy a Tóra átadása miért ebben a szidrában szerepel: hogy ezáltal is tanuljunk az igazságkeresés azon fokáról, amely szükséges ahhoz, hogy valaki valóban „elfogadja” a Tórát.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
