Folytassuk a poklosság témakörének taglalását! A betegség nem csak embereken, hanem ruháikon is megjelenhetett. Ezt olvassuk (13:55): Nézze meg a pap, miután megmosták a foltot, és ha nem változtatta el a folt a színét és nem terjedt a folt, tisztátalan az, tűzben égessék el, romlás az, visszáján vagy színén”.

A Misna (Negáim 2:5) fogalmazza meg: כָּל הַנְּגָעִים אָדָם רוֹאֶה, חוּץ מִנִּגְעֵי עַצְמוֹ, ami nagyjából azt jelenti, hogy az ember képes érdemben megnézni mások hibáit, de a sajátját nem. Bár ez a gondolat itt a “negáim”, vagyis a testet érő csapások kapcsán került megfogalmazásra, de mestereink szerint egy általánosabb érvényű megfigyelést is rejt.

Különleges szombat a mostani, mert három különböző tórai részt olvasunk – ahol erre mód van – három tóratekercsből. HáHodes, azaz a „hónap szombatja” köszönt ránk, ráadásul egybeesik Niszán hónap első napjával, amelynek jelentőségéről a Talmud (Ros Hasana 11) is szól: „Niszánban váltattak meg őseink Egyiptomból, és a jövőbeni teljes megváltás (geulá slémá) is Niszánban lesz”.

Hajszál választja el egymástól a tisztaságot és a tisztátalanságot – ezzel a gondolattal fejeztük be tegnap. Ugyanilyen vékony a határvonal aközött, hogy valaki távol tartja magát a rossznyelvűség gyakorlásától, vagy nyakig elmerül benne.

„Nézze meg a pap a sérelmét a bőrén, ha a szőr a sérelemben fehérré változott, és a sérelem felülete mélyebben van a bőrnél, poklos sérelem az, amint megnézi a pap, nyilvánítsa tisztátalannak” (13:3).

„Ha valakinek bőrén daganat, var, vagy világos folt lesz, és poklos sérelemmé lehet bőrén, akkor vitessen Áronhoz, a paphoz vagy fiai egyikéhez a papok közül” (13:2).

Bölcseink azt tanítják, hogy a rossznyelvűség (láson hárá) bizonyos értelemben rosszabb, mint a gyilkosság, a szexuális kicsapongás vagy a bálványimádás. Rav Simon Schwab teszi fel a kérdést: vajon miért olyan szörnyű?

Két egymást követő szombat tórai olvasmánya foglalkozik a poklosság (cáráát) jelenségével, a rabbinikus kommentárok többsége ennek kapcsán pedig azzal, hogy a rossznyelvűség (láson hárá) elkövetőjét figyelmeztette és büntette Isten ezzel a határozottan kellemetlen, de nem gyógyíthatatlan betegséggel.

„Bort és részegítő italt ne igyál, te és fiaid…” (10:8). Első ránézésre úgy tűnik, elég lett volna kizárólag Áronnak megtiltani, hogy alkoholos befolyásoltság alatt végezze szolgálatát, mert ez automatikusan vonatkozott volna a fiaira is.

A hetiszakasz az oltár felszentelésével kezdődik, ezt olvassuk (9:7): És mondta Mózes Áronnak: Közeledj az oltárhoz és készítsd el vétekáldozatodat és égőáldozatodat, hogy engesztelést szerezz magadért és a népért…”. Rási megjegyzi: Áron szégyenkezve vonakodott, hogy közeledjen az oltárhoz.

A Hajlék felszentelésének előzményeként Mózes utasította az embereket: „Ez az, amit az Örökkévaló parancsolt, tegyétek meg, hogy megjelenjen nektek az Örökkévaló dicsősége” (9:6).