Ma este kezdődik Tisá Beáv, a zsidó hagyomány legnagyobb gyásznapja. Több fontos forrásunk van arról, hogy mennyi tragédia történt a történelem során ezen a napon. A Babiloni Talmud Taanit 29a szerint, Tisa Beáv azon a napon van, amikor elrendeltetett, hogy Izrael népe negyven évig vándoroljon a pusztában; ekkor törték át Jeruzsálem falait az Első Templom pusztulása előtt, és ezen a napon rombolták le a római hódítók Bétár városát a Bar Kohba-felkelés idején.

Más vélekedés szerint, némileg már bővebb a tragédiák felsorolása.

1. A kémek bűne. Az a tórai esemény, amelynek során Izrael fiai félelmükben felkiáltottak, miután elhangzott az Ígéret földjére való bevonulással kapcsolatos, csüggesztő jelentés.
2. Bétár eleste. A Bar Kohba-felkelés rómaiak általi brutális leverése i. sz. 135-ben, amely százezernyi zsidó lemészárlásához vezetett.
3. Kiűzetések európai országokból. A zsidók hivatalos kiűzése Angliából 1290-ben és Spanyolországból 1492-ben.
4. A világháborúk és a holokauszt. Az első világháború kitörése, amely felforgatta az európai zsidóság életét, és végső soron előkészítette a terepet a második világháború számára, Áv hónap kilencedikére esett.

A Talmud szigorúan előírja, hogy ezen a napon az egyén a „sivá” idején érvényes hivatalos gyászoló státuszába lépjen. Az öt alapvető tilalmat: az evés és ivás (Ezen a napon 25 órás böjt van). Ami estétől- estig tart., a tisztálkodás, a testápoló szerek vagy olajok használata, a bőrcipő viselése, valamint a házastársi érintkezés tilalmát, közvetlenül a Talmud részletezi ( Babiloni Talmud Joma 76b, Tánit 30a).

Ilyenkor a zsinagóga terét szerkezetileg átalakítják. A zsinagóga fizikai környezetét úgy alakítják át, hogy az temetésre vagy a „sivá” (a gyász hete) idején tartott otthoni gyászszertartásra emlékeztessen. Az istentiszteletet minimális gyertyafény vagy gyenge világítás mellett tartják, hogy ezzel is hangsúlyozzák a sötétség és a komor hangulat érzetét.

A díszesség elhagyása: A párochetet (a frigyszekrényt takaró díszes bársonyfüggönyt) teljesen eltávolítják, vagy egyszerű fekete kendőre cserélik. A hívek nem a szokásos padokon vagy székeken ülnek, hanem ehelyett délig közvetlenül a padlón vagy alacsony zsámolyokon foglalnak helyet, vizuálisan is megjelenítve a tragédia súlya alatt meghajló közösséget.

A közösség hangosan, együtt mondja Jeremiás Siralmai utolsó előtti versét: „Fordíts minket Magadhoz, Uram, és mi megtérünk; újítsd meg napjainkat, mint régen.” Ez a mély gyászba a végső helyreállítás finom reménysugarát csempészi bele.

Mind az esti, mind a reggeli istentisztelet során jelentős időt szentelnek a Kinnot, a liturgikus gyászénekek és költemények sajátos gyűjteménye felolvasásának. Bár a legkorábbi Kinnot-szövegek elsősorban az ősi Templomok felégetésére összpontosítanak, a későbbi korok, (például a középkortól napjainkig), költői újabb gyászénekekkel gazdagították ezt a liturgiát. Később is keletkeztek ilyen szövegköltemények, reagálva a kor aktuális tragédiáira. Ennek köszönhetően a liturgia immár olyan események feletti gyászt is magában foglal, mint a keresztes hadjáratok, a Talmud párizsi nyilvános elégetése, a zsidók 1492-es spanyolországi kiűzetése, valamint a holokauszt borzalmai. A Kinnot révén Tisa be-Áv a zsidó nép történelme során elszenvedett összes megpróbáltatás közös emlékhelyévé és viszonyítási pontjává válik.

A böjtnapi könyörgést, az Ánéinut („Felelj meg nekünk”) beillesztik az Ámidába, isteni válaszért esedezve a közösségi megpróbáltatás idején. A délutáni Ámidá (csendes, állva mondott ima) során egy különleges, „Náchem” („Vigasztalj meg minket”) kezdetű áldást iktatnak be. Ez arra kéri Istent, hogy vigasztalja meg Sion gyászolóit, és építse újjá Jeruzsálem romos városát.

A reggeli Sáchárit-ima során a tálit (imasál) és a tefillin (imaszíjak) használata kifejezetten elmarad. Mivel a tefillint misztikus értelemben Izrael „koronájának” vagy „dicsőségének” nevezik, használatát mellőzik akkor, amikor ezt a dicsőséget elveszettnek tekintik, és helyette a délutáni Minchá-ima során öltik magukra.

Minden körülmény és szöveg egy irányba vezeti ezen a napon a világ zsidósagát. Nem csupán az emlékezéshez, hanem a megtérés fontossagának a teljesen átlényegült állapotába. Amikor leginkább meg kell világítanunk magunkban azt, hogy a sok bűn kiszolgáltatottá tesz bennünket előbb vagy utóbb a történelem fizikai, és szellemi sakáljainak.

A mai napra szép napot kívánok!

Holnapra Com kál!

Könnyű böjtöt!