Székesfehérvár történelme és modern polgárosodása elválaszthatatlan a helyi zsidó közösség alkotó erejétől. Miután a szabad királyi város 1837-ben megnyitotta kapuit az izraelita családok letelepedése előtt, a helyi zsidóság alig néhány évtized alatt a városi gazdaság, az ipar, a kereskedelem és a szellemi élet meghatározó mozgatórugójává vált [1].

Akik a várost építették: virágzó gazdaság és szellemi nagyságok

A 19. század második felében és a 20. század elején a zsidó polgárok gyárakat alapítottak, fellendítették a helyi piacokat, korszerűsítették az egészségügyet, valamint jogi és kulturális intézményeket hoztak létre ^[1]. Olyan vállalkozások és családok alapozták meg Székesfehérvár fejlődését, amelyek generációkon át hűséggel szolgálták szülővárosukat.

A közösség szellemi kisugárzása a nemzetközi tudományos életben is mérföldkövet jelentett: innen indult útjára Goldziher Ignác (1850–1921), a világ egyik legnagyobb orientalistája, a modern iszlámkutatás megalapítója és az MTA tagja ^[2]. A művészeti életet olyan jeles alkotók gazdagították, mint Tull Ödön és Lakos Alfréd, míg a városkép büszkeségei közé tartozott az 1864-ben emelt, reprezentatív neológ nagyzsinagóga és az 1870-ben épült ortodox templom ^[1].

A tragédia, amely kettétörte a jövőt

Ezt a felbecsülhetetlen értékű szellemi és gazdasági fejlődést zúzta porrá az 1944-es vészkorszak. A gettósítást követően a helyi és a Fejér vármegyei zsidóságot a vasút melletti Szabó-féle téglagyárba terelték embertelen körülmények közé ^[3]. 1944. június 14-én mintegy háromezer ártatlan ember indult el marhavagonokban a megsemmisítő táborok felé ^{[1, 3]}.

A háborút a közösség alig egytizede élte túl, a történelmi zsinagógák a harcok során megsérültek, majd lebontásra kerültek ^{[1, 3]}. Az űr, amit az elpusztított családok, a megsemmisített tehetségek és az elnémított generációk hagytak maguk után, a mai napig a város történelmének legfájóbb sebe.

Élő emlékezet és a jelen felelőssége

A tragédia nagysága ellenére a megmaradt zsidó közösség újjáépítette a hitéletet. A neológ zsinagóga köveiből felépült a Mártírok Emlékcsarnoka, hirdetve a felejtés elleni küzdelmet ^{[1, 3]}.

A Székesfehérvári Zsidó Hitközség ma is azért dolgozik, hogy:

• megőrizze és gondozza a történelmi sírkerteket és emlékhelyeket,
• éltesse a zsidó vallási hagyományokat, ünnepeket és kultúrát,
• oktatási és ismeretterjesztő programokkal segítse a jövő nemzedékeit a múlt megismerésében és a békés együttélés erősítésében ^[4].

Hogyan segítheti munkánkat?

Az épített és szellemi örökség megóvása, az emlékhelyek fenntartása és a kulturális programok megszervezése komoly anyagi ráfordítást igényel.Kérjük, amennyiben lehetősége engedi, támogassa hitközségünk működését és értékmentő szolgálatát!

Adományozási adatok:

• Kedvezményezett: Székesfehérvári Zsidó Hitközség
• Számlavezető bank:OTP Bank
• Bankszámlaszám:11736116-20014397
• Közlemény: Adomány / Támogatás

Hálásan köszönjük minden támogatónknak, hogy hozzájárul a fehérvári zsidó múlt méltó őrzéséhez és a jövő építéséhez!

Hivatkozások és források

[1] Dr. Gergely Anna: A székesfehérvári zsidóság története (1837–1956).Székesfehérvár, Fejér Megyei Levéltár és Kutatóintézet.

[2] Városi Levéltár és Kutatóintézet (Székesfehérvár): Goldziher Ignác (1850–1921) életútja és munkássága.

[3] Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata: A fehérvári zsidóság deportálása – Megemlékezés a Mártírok emlékcsarnokában (1944–2024).

[4] Székesfehérvári Zsidó Hitközség: Küldetésünk és közösségi örökségünk (fezsih.hu).