A múlthéten olvasott szakaszunkat azzal zártuk, hogy József börtönbe került, álmokat fejtett, de nem nyerte el a szabadságát. Ezen a héten olvasott hetiszakaszunkban ugrunk két esztendőt az időben, és Egyiptom uralkodójának álmaival találkozunk.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Amikre megfejtést a kétéve raboskodó József ad. A főpohárnok ugyan megkésve, de megtartotta az adott szavát. Egy pillanatra képzeljük bele magunkat József helyzetébe, és gondoljuk el, hogy mik járhattak ezalatt, a kétéves rabság alatt az ő fejében. Milyen emlékek, milyen gondolatok tarthatták benne a lelket, hogy egyszer ez a rosszidőszak is végetér. József különleges tulajdonságokkal felruházott férfiú volt, de ő is csupán ember. Benne is vívódott a reménytelenség, és bizonytalanság sötétje, a Teremtőnk iránt érzett bizalom és a jövőbe vetett hittel.
Ez az a kapcsolat ami mindig és mindenhol összeköti Izrael gyermekeit. A hit és a bizalom a „Világ” alkotójában. Hidat képez ma is, hiszen Hanuka fényei is jelképezik évről-évre ezt a bizalmat. A kilátástalanság melysötétjéből kivezet minket a fényre. Arra emlékeztet bennünket, hogy akkor is van számunkra remény, amikor elnyomattatásban élünk. Akkor is amikor meg akarnak fosztani bennünket a fizikai és gondolati szabadságunktól. Amikor az életünket veszélyezteti az elnyomás és az erőszak üressége.
Ekkor, a bátorság és a hit fényében kell megfürödnünk. Ezzel, néha egyedül, de olykor előfordul, hogy közösségben, egy szívvel kell megbirkóznunk. Ilyenkor példaképek egész sora adhat nekünk plusz hajtóerőt a kitartáshoz. József is ilyen volt, és ilyenek voltak azok az elszánt gyermekek is Izrael népéből akik lerázták magukról az elnyomás igáját, és erőfeszítésüket az Örökkévaló egy csodával tette teljessé. Mindkét említett példa, archetipusát jelképezi az egyéni és a közösségi kitartásnak. Akkor is őrízzük meg a szívünkben az enyhet adó fényességet, ha csupán az tud világítani az élet sűrű, fojtogató sötétjében.
Az Örökkévaló nekünk adta a világosságot „Egy nap…”Nekünk, ennek és az elkövetkező nemzedékeknek az a dolgunk, hogy sose veszítsük el, soha ne taszítsuk el a Teremtő fényeit. Akkor, joggal bízhatunk benne, hogy a zsidóság fényei is örökké fognak élni a micváink által, hiszen mi vagyunk a fény megtartói (a lámpa) a Tóra (értékrendje) pedig maga a fény.
Hanuka száméách!
Örömteli Hanukát!
