„Megtesszük és meghallgatjuk” (24:7). A tegnap megkezdett gondolat folytatásaként arra keresünk ma is válaszokat a rabbinikus irodalomból, hogy mit jelentett a Tóra megtartásának fogalma a Kinyilatkoztatás előtt, illetve utána? A volozsini Rabbi Haim szerint alapvetően különbözik a mi micvatartásunk, és az, ahogyan annak idején az ősapák megtartották a Tórát. Ábrahámékat nem utasították, hogy kövessék a tórai előírásokat, csak azért tettek így, mert szent szellem (ruáh hákodes) által érezték, hogy ez a helyes út.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Ennek következményeként, olyat is tettek a szent szellem hatására, amit a Tóra megtilt, például Jákob két nővért vett feleségül. Ezzel szemben nekünk, akik már a Tóra betartását parancsba kaptuk, nincs jogunk figyelmen kívül hagyni a Tóra egyetlen törvényét sem – akár azért, mert úgy gondoljuk, hogy a törvény figyelmen kívül hagyása szükséges, mert úgy gondoljuk, hogy megértjük a micva okát, és hiszünk abban, hogy az ok nem érvényesül, vagy mert úgy gondoljuk, hogy a Tóra figyelmen kívül hagyása „szellemibbé” tesz bennünket – például előfordulhat, hogy valaki a háláhá által megadott időpontnál később imádkozik, csak azért, mert úgy gondolja, hogy hosszabb előkészületek után jobb lelkiállapotban fogja teljesíteni a micvát.
Szép napot mindenkinek!
