Ezen a héten egy igazán különleges szidrát olvasunk. Az Örökkévaló egyértelmű tanítást ad néhány alapvető emberi viselkedéssel kapcsolatban.
Elénk helyezi a féltékenység (4Mózes 5:11-31-ig) bűnét, és ugyan ebben a szakaszunkban megismertet minket a názír fogadalommal (4Mózes 6:1-8-ig). Ez a két kiragadott rész szoros összefüggésben áll a Tóra adásával és azon belül is az aszeret dibrot (10 parancsolat) alapvető törvényeivel. A féltékenység a „Ne kívánd meg…” azaz, a tizedik parancsolattal jár kéz a kézben. Ugyanis, ha az ember eléri azt a kívánt lelkiállapotot, hogy megelégszik a mindenkori helyzetével, és az ambiciózus terveit sem a másik tulajdonának a megszerzésére használja. Abban az esetben, ha valódi „Isten félelemmel” töltekezik fel akkor nem lépheti át azt a bizonyos vörös vonalat, az egészséges életcél, és bűnbeesés között. Elég ha ezt sosem feledjük el: „Tartsd állandóan szem előtt, hogy mi van feletted: Látó szem és halló fül, valamint hogy a tetteidet könyvbe jegyzik.” (Talmud Avot 2:1) A názír fogadalom intézménye pedig megvilágít egy fontos, a Teremtővel szembeni viselkedést. Ez pedig a harmadik parancsolattal áll szoros kapcsolatban. Amikor nem tudattal, nem a neki kijáró kóveddel (tisztelettel) vesszük a szánkra az Örökkévaló nevét. Innen, egy lépés a hamis eskü és az egyéb képmutató bűnök elkövetése. A názír intézménye egy olyan szentség, egy olyan többlet felajánlás, amit nem szabad megszentségteleníteni. Hiszen ezt a felajánlást önként, és az Örökkévalónak tesszük. Innen tanuljuk meg azt az alapelvet, hogy az, aki valami nagy áldozatot, vagy felajánlást kíván tenni, mindig legyen a tudatában saját erejének, és legyen kitartó akkor ha fogadalommal pecsételi le az ajkait.
