A Szimchát toráh vagy héberül: שִׂמְחַת תורָה, szó szerint „örvendezni a Tórával/a Tórával”) egy ünnep, amely a nyilvános Tóra-olvasások éves ciklusának végét és egy új ciklus kezdetét jelzi.

A Szimchát toráh a bibliai ünnep, a Semini aceret része. A Szukkottal és a Semini acerettel ellentétben a Szimchát toráh ünneplése nem szerepel a Tanachban. Az isteni elrendelésű örvendezés és a Tóra rendszeres olvasásának aspektusai azonban megjelennek a Dvárim könyvében. Például a 16. fejezete azt parancsolja az izraelitáknak, hogy „örvendezzenek” a sátoros ünnepen. A Dvárim 31. fejezetében Mózes azt parancsolja a papoknak, hogy olvassák fel a törvényt, vagyis a Tórát egész Izraelnek a Szukkot alatt.

A Szimchát tóra ma ismert ünneplésének eredete valószínűleg középkori eredetű. A zsidó törvények egyik legbefolyásosabb gyűjteménye a „Sulchán Áruch”, amelyet egy 16. századi spanyol rabbi, Josef Karo írt. Az ünnep, vagy héberül a „jom tov” általános jellemzői itt vannak leírva.

lyenkor szokás az ötödik mózesi könyvvel befejezni a tórát, majd az elsővel elkezdeni. Ilyenkor 2 különleges felhívott van a tóránál. Akivel befejezik úgy hívják chatan torah(a tóra vőlegénye), míg akivel kezdik a tórát, úgy hívják chatan bereshit(a „kezdet” vőlegénye). Az ünnep ironikus része a tórákkal való körmenet/körtánc. Ilyenkor a nem kóser tórák is előkerülnek, emelve az ünnep és a tan fényét.

Barabás László rabbijelölt