A midrás kifejti, hogy a fáraó Fáraó jutalmat kapott Izrael gyermekeinek „elbocsátása miatt”. Most a jutalom kérdésével nem foglalkozunk, azzal viszont igen, hogy ehhez valamilyen érdemekkel rendelkeznie kellett Egyiptom korlátlan, egyben végtelenül korlátolt urának. A bölcsek szerint fáraó érdeméül számítható, hogy személyesen és nem küldött bevonásával küldte el Izraelt Egyiptomból, illetve hangosan ismerte be, hogy az Örökkévaló visel harcot ellene.
Rav Elijahu Lopian (1872-1970) szerint ez a midrás nehezen hihető. A fáraó gonosz ember volt, aki egy egész nemzetet elnyomott, csecsemőket gyilkolt, kigúnyolta Mózest és Áront, és figyelmen kívül hagyta Isten nyilvánvaló feddését. A rabbi jogosnak tűnő felvetésével áll szemben más mestereink meggyőződése, miszerint egyetlen jó cselekedet sem marad jutalom nélkül. Az Örökkévaló senkit sem foszt meg igazságos jutalmától, még akkor sem, ha jó cselekedete a rossz tettek hosszú sorozatához tartozik. A fáraót megalázták a csapások, és ezért elengedte Izraelt, ugyanakkor azt nem kellett volna nyilvánossá tennie, hogy Isten harcol és győz ellene. Végül volt ereje és bátorsága beismerni tévedését, amit már csak azért is érdemes jutalmazni, mert nagyon ritkán történik meg, nem csak fáraókkal.
Szép napot mindenkinek!
