Vannak emberek, akiket életükben és halálukban is sokan irigyelnek a sikerükért, de a mindennapi áldozatvállalásukat, a szorgalmukat és a takarékosságukat már annál kevesebben hajlandók követni. Közéjük tartozott Grünfeld Jakab is, a huszadik század eleji Fejér megye egyik legmeghatározóbb, legendás alakja. Bár a kortársak szerint szerencsés csillagzat alatt született, valójában egy olyan ember volt, akinek a felemelkedését a kíméletlen munka és a tiszteletreméltó józanság alapozta meg.

A mészárosbárdi, aki megbabonázta a grófokat

Grünfeld Jakab a lehető legmélyebbről indult: a Fejér megyei Csókakőn látta meg a napvilágot, ahol édesapja egyszerű, szegény falusi szatócs volt. Amikor az apa meghalt, a fiúnak el kellett hagynia a szülői házat. Fehérvárcsurgóra került, ahol mészárosként kezdett dolgozni, hogy fenntartsa magát.

Nem telt bele sok idő, és a környezete felfigyelt a tisztességtudó, rendkívül alkalmazkodó fiatalemberre. Olyan nagyúri családok bizalmát és jóindulatát nyerte el, mint a Károlyiak, a Zichyek vagy az Eszterházyak. A grófok sokszor bajban voltak a hatalmas birtokaik bérbeadásával – nem akarván maguk bajlódni a részletekkel –, így a feladatot inkább Grünfeld Jakabra bízták. Jakab eleinte megilletődött a hirtelen jött felelősségtől:

„Méltóságos uram! Nincs nekem annyi pénzem, hogy én instruálni tudjam a birtokot” – szabadkozott.

De a gyakorlati ész hamar felülkerekedett a tőkehiányon. Grünfeld Jakab nagyszerűen értett a lábasjószághoz; a vásárokon szemmértékkel, grammra pontosan megmondta egy-egy marha súlyát. Megvette a sovány állatokat, szakszerűen felhizlalta őket, majd hatalmas haszonnal adott túl rajtuk a bécsi piacon. Miközben mások édesen aludtak az ágyukban, őt éjszakánként a vonatok zötyögtették, az álmai helyét pedig a rideg, de pontos üzleti számítások vették át. Így lett gazdag, olyan mérhetetlenül gazdag, hogy a vagyonát a szakértők mintegy 10 millió koronára becsülték – és ezt a hatalmas összeget szinte maga sem tudta már pontosan számon tartani.

Gyermeki nosztalgia és rideg családi realizmus

Bár az üzleti világban kőkeményen kalkulált, a lelke mélyén élt benne egy szinte gyermeki ragaszkodás a múltjához. Amikor megvásárolta a bodajki ősi Miske bárói birtokot (a mai Bodajki Vadászkastély), nem a pompa motiválta. Saját maga vallotta be, hogy azért választotta éppen azt a kastélyt, mert annak az erkélyéről tökéletesen oda lehetett látni szülőföldjére, Csókakőre – oda, ahol szegény kisgyerekként az első ifjúságát töltötte.

Ugyanakkor a rokonságával szemben nem mutatott különösebb érzelmességet. Úgy vélte, mindenkinek magának kell megküzdenie a boldogulásért. Gyakran mondogatta nekik:

„Én is keserves munkával és kitartó szorgalommal szereztem össze azt, amim van, dolgozzatok, nektek is lesz.” Kifejezetten elutasító volt azokkal a gazdagabb Grünfeldekkel szemben, akik sokszobás luxuskastélyokban éltek, úri fogatokat és drága orosz trappereket (lovakat) tartottak. Megvetette ezt a fajta kérkedést, és hangsúlyozta, hogy az ő elvei és vagyona egészen más, becsületesebb „tálban” nevelkedtek.

A földesúr, akinek a birtokán sosem volt sztrájk

A cselédjeivel és a munkásaival való bánásmódja viszont mintaszerű volt. Sokan mesélték, hogy Grünfeld Jakab emberségesen bánt a beosztottjaival: hagyta őket élni, meghallgatta a kéréseiket, és ha lehetett, teljesítette is azokat. Nem vonta el tőlük a marhatartás jogát – ahogyan azt a legtöbb újgazdag földesúr tette abban az időben –, így a cselédek lassan maguk is gyarapodhattak a munkájuk mellett.

Amikor néhány évvel ezelőtt aratás előtt megyeszerte hatalmas sztrájk készült, és az ő birtokán is letették a munkások a kaszát, Grünfeld Jakab nem haraggal vagy fegyveresekkel lépett fel. Egyszerűen kiment közéjük a földre, és megkérdezte:

– Hát mit akartok, fiaim?

A munkások elmondták a panaszaikat, ő pedig megnyugtatta őket:

– Meglesz fiaim, csak dolgozzatok nyugodtan. Amit a Kébi (Jakab beceneve) mond, az úgy is történik. Szava szentírás volt. A munkások felvették a szerszámokat, és a birtokain soha többé nem fordult elő sztrájk.

Vallási béke és a társadalmi felelősségvállalás

Grünfeld nemcsak az üzletben, de a társadalmi és vallási életben is a békére törekedett. Ortodox zsidóként élt, de mély tisztelettel fordult más felekezetek felé. Bilkei Ferenc katolikus pappal való barátsága és híres párbeszéde jól példázza ezt a bölcsességet:

„Hát kedves Grünfeld úr, maga nem fog az én kedvemért kivándorolni Magyarországból, s ha én még úgy pukkadoznék is, sem mennék ki a hazámból az ön kedvéért. Ha már egymás mellett kell élnünk, nem sokkal jobb békességben élnünk? Baj az magának, ha én az én templomomban a magam módja szerint imádkozom, és baj az nekem, ha ön a saját templomában imádkozik? Ugye nem baj! Hát miért ne hagyjuk egymást békében… hiszen mindegyikünk tudja, hogy az Istent félő ember jobb, mint az, aki az Istennek hátat fordít.”

Ezen az alapon tökéletes egyetértés uralkodott közöttük. Grünfeld nagy tekintélye és vagyona révén a zsidó hitközség elnöke és a kereskedelmi kaszinó vezetője lett, és pozícióit mindig a közjó szolgálatába állította. Megalapította a Lujza-szanatóriumot, létrehozott egy alapítványi házat az aggok és árvák számára, és hatalmas, 200 ezer koronás alapot tett le a hadiárvák javára. Volt olyan szegény özvegyasszony, aki könnyes szemmel adott hálát azért, mert Grünfeld alapítványának kamataiból tudta felnevelni a gyermekeit.

A pénz pszichológiája és a korai vég

Bár rengeteget adakozott, a jótékonyságot is a maga szigorú észjárása szerint gyakorolta. Ha olyasmit kértek tőle, amit feleslegesnek tartott, ridegen kijelentette, hogy ő szegény ember, és sajnálta a pénzt. Sokan ezt fukarságnak látták, de Bilkei Ferenc pontosan rávilágított ennek pszichológiájára: Grünfeld Jakab érezte, hogy minden egyes fillérjéhez a saját keserves, éjjel-nappal tartó munkája tapadt. Nem tudta megérteni, hogy mások ehhez a nehezen megkeresett vagyonhoz egy egyszerű kéréssel akarjanak hozzájutni. Ha örökölte volna a palotát és a kényelmet, talán könnyebben szórta volna a bankjegyeket, de ő csak azt a vagyont tudta becsülni, ami mögött valódi teljesítmény állt.

Végül ennek a rendkívüli energiának és munkának a test parancsolt megálljt. A betegség régóta kerülgette az idősödő embert: szervezete megkopott, szívproblémák gyötörték, az ütőérelmeszesedés elhatalmasodott rajta, majd egy sajnálatos agyszélhűdés (sztrók) következtében az utolsó hónapjait már szinte öntudatlanul, a halál árnyékában töltötte. A család a fővárosba, a híres János szanatóriumba vitte a tudós professzorok keze alá, akik ugyan a vagyonából benyújtották a számlát (kivették a vámot), de segíteni már nem tudtak rajta. Talán a hirtelen környezetváltozás még siettette is a véget.

Grünfeld Jakab túl korán ment el. A háború szülte nehéz időkben az ő érezni tudó, jellemes szívében még sok nagyszerű gondolat érlelődhetett volna meg a szenvedők javára. Emlékét a tettei, az alapítványai és egy self-made man életútjának örök tanulsága őrzi mindannyiunk számára.

Egy magyar nábob végrendelete

Grünfeld Jakab, Székesfehérvár legvagyonosabb és legáldozatkészebb polgára, földbirtokos váratlanul elhunyt. A dúsgazdag mivolta ellenére is igénytelen külsejű, szerény embert mindenki nagyra becsülte, hiszen jótékony adományai és alapítványai révén maradandó emléket állított a nevének. Halála mély részvétet keltett, és a közvélemény feszült kíváncsisággal várta a többszörös milliomos végrendeletének felbontását.

A végrendelet főbb rendelkezései a következők:

• Birtokok és ingatlanok öröklése: * A Fejér vármegyében, Nagyláng községhez tartozó Tarnóca és Vázsonypuszta területén fekvő összes ingatlant, valamint a Székesfehérvárott, a Nádor utcában található egyemeletes lakóházat a hozzájuk tartozó gazdasági felszereléssel együtt Grünfeld Gézára (Grünfeld Hermann és Weisz Mária fiára, tarnócai lakosra) hagyta.
  • A Fejér vármegyei Bodajk, Söréd és Tárnokpuszta területén elhelyezkedő teljes birtokot és uradalmat a teljes felszereléssel együtt a nála alkalmazásban álló, tárnokpusztai lakos Grünfeld Sámuel örökölte.
• Névre szóló alapítványok létrehozása:
  • Izraelita árva- és aggok intézete: 250 ezer koronás hagyományból egy Székesfehérvárott létesítendő intézetet alapított, amelynek alapjait egy korábban általa ajándékozott házzal már lefektette.
  • Kiházasítási alap: 200 ezer koronát különített el egy létrehozandó alapra, amelynek kamataiból a rokonságából származó hajadon lányok férjhez menetelét kívánta segíteni.
• Kórházi és jótékonysági hagyományok:
  • A Fejérvármegyei Közkórháznak 10 ezer koronát rendelt kifizetni.
  • „Grünfeld Jakabné hagyománya” címen a székesfehérvári izraelita, a jótékony, valamint a református nőegyletnek egyenként 2000 koronát, az evangélikus nőegyletnek 1000 koronát, míg a Komárom megyei Chevra Kadisának és a tatai izraelita nőegyletnek szintén 2000-2000 koronát hagyományozott.
  • „Grünfeld Jakab hagyománya” címen 15 ezer koronát juttatott a székesfehérvári neológ izraelita hitközségnek, 10 ezer koronát a helyi izraelita betegsegélyző egyletnek, Bodajk politikai községnek 4000 koronát, a bodajki tűzoltó-egyletnek 500 koronát, a székesfehérvári izraelita elemi iskolának pedig 2500 koronát.
  • Mindkettőjük nevét viselő hagyományként a Chevra Kadisának összesen 30 ezer (25 ezer és további 5 ezer) koronát hagyott bizonyos feltételek mellett.

Forrás: Fejér Megyei Napló XXIIL évfolyam, 124. szám , Pécsi Napló 1916. június 3.