Hetiszakaszunk a múlt héten olvasott Tóraadás folytatása. Az utolsó versekben ezt olvassuk: „És fölment Mózes meg Áron, Nádáb és Ábihu és hetvenen Izrael vénei közül. És látták Izrael Istenét, és lábai alatt olyasmi, mint fénylő zafír és mint maga az ég, oly tiszta. (24:9-10). Rási elmagyarázza, hogy a fénylő zafír egy tégla volt, amelyet az Örökkévaló tett a „lábai elé” Izrael gyermekeinek hosszú száműzetése alatt, hogy „emlékeztesse” magát szenvedéseikre.
Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Rav Avraham Yoffen (1887-1970) írja: Amikor Mózes, Áron és társaik felmentek a Szináj-hegyre, és látták az Örökkévaló trónjának látomását, akkor egy magányos téglát láttak a lába előtt. Nem láttak fenséges palotákat vagy az égi királyság egyéb ékességeit. Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat – írja Rav Yoffen –, hogy felhőkarcolóink, legbriliánsabb technológiánk és legfejlettebb fegyvereink egyáltalán nem gyakorolnak hatást a spirituális világban. Anyagi nyereségünknek nincs tartós következménye. Ebből a szempontból azok, akik az anyagi haszonra helyezik a hangsúlyt, olyanok, mint a róka, aki három napig éheztette magát, hogy átpréselje magát a gyümölcsös kerítésén, majd, miután jóllakott, még három napig éheztetnie kellett magát, hogy kipréselje magát a gyümölcsösből. A spirituális világban nem valaminek a megjelenése számít, hanem a belső jelentése, jelentősége.
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!