“És mondta az Örökkévaló Mózesnek: írd fel magadnak ezeket a szavakat, mert eme szavak szerint kötöttem szövetséget veled és Izraellel” (34:27). A Talmudban (Gittin 60b) tanuljuk: „Rabbi Elázár mondta: a Tóra nagyobb része írásban, kisebbik része szóban került átadásra, amint írva van (Hosea 8:12): „leírtam neki Tórám nagyobb részét”.

„Az egyik juhot mutasd be reggel…” (29:39). A midrás meglepő állítása szerint e vers magában foglalja a teljes Tórát. Rav Jichák Nunes Belmonte (18-19. század) a fenti vers jelentősége abban rejlik, hogy egy közösségi felajánlást ír le, konkrétan a naponta bemutatott állandó (támid) áldozatot. Ha a zsidó nép egyesül Isten szolgálatában, akkor egyetlen áldozat bemutatása…

Tecáve hetiszakaszból hiányzik Mózes neve, és ehhez hasonlóan a Talmudban számos helyen előfordul, hogy bizonyos közlések esetében nem szerepel a véleményét elmondó rabbi neve, hanem csak annyi áll helyette: „jes omrim” (vannak, akik azt mondják), vagy „áhérim omrim” (mások azt mondják).

„És készíts szent ruhákat Áronnak, a testvérednek, tiszteletül és díszül (28:2). Hála a Teremtőnek, bölcseink néha jobban ráértek, hogy nem teljesen magától értetődő magyarázatokat gondoljanak ki.

Joszef Ber Soloveitchik (1903-1993) szerint a kohén öltözetének két legfontosabb darabja a hosen és a cic voltak. Az utóbbi a főpap fején viselt aranypánt volt, az előbbi pedig a drágakövekkel teli mellvért. 

A következő kommentárt olvasásakor feltétlenül tudnunk kell, hogy mestereink néha annyira fontosnak éreztek elmondani valamit, hogy a tórai verseket/szavakat az eredetinél sokkal gazdagabb jelentéstartalommal egészítették ki.

„És készíts két kerubot aranyból, vert munkával készítsd azokat a fedél két végén” (25:18). A Malbim ezt írja: A két kerub a frigyláda fedelén volt, amelyben a két kőtábla volt elhelyezve. Az egyik kerub a kőtábla egyik, a másik pedig annak másik felét „óvta”. 

„A láda karikáiban legyenek a rudak, ne távozzanak azokból” (25:15). Rav Jakov Kamenetsky írja: A frigyláda szimbolizálja a Tórát tanulmányozóit, a rudak pedig annak pénzügyi támogatóikat. A frigyláda rudja eltávolításának tilalma a Talmud tanítására utal (Pszáhim 53b), miszerint azok, akik támogatják a Tóra tanulmányozását, közvetlenül az általuk támogatott tudósok mellett ülnek az Égben. 

„Készítsenek nekem szentélyt, hogy lakjam közöttük” (25:8). A midrás szerint Mózes erre így reagált: „Az egek és az egek feletti egek nem tudnak befogadni téged. Hogy mondhatod, hogy szentélyt kell készítenünk neked”? Rav Jiszrael Elijahu Weintraub teszi hozzá: „Valójában Mózesnek igaza volt abban, hogy még ha meg is tudnánk ragadni az egész eget és az egek feletti…

„Minden embertől, akit szíve ösztönöz, vegyétek el a felajánlásomat” (25:2). Rav Jesája HaLévi Horowitz kérdezi: „nem inkább azt kellene mondani a versnek, hogy „vegyétek el az illető felajánlását”? A mester válaszában Rav Smuel Laniado gondolatát idézi, aki azt írta, hogy Izrael gyermekeinek nem volt elegendő aranya, hogy a pusztai szentélyt (miskán) felépítsék. 

A Kinyilatkoztatás magasztos légköréből visszacsöppenünk a hétköznapok ókori rögvalóságába és a zsidó rabszolgákra vonatkozó törvényeket ismerjük meg a szidra elején. Az ún. eved ivri (zsidó szolga) azért került rabszolgasorba, mert nem tudta visszafizetni, amit ellopott.