Bölcseink azt tanítják, hogy a rossznyelvűség (láson hárá) bizonyos értelemben rosszabb, mint a gyilkosság, a szexuális kicsapongás vagy a bálványimádás. Rav Simon Schwab teszi fel a kérdést: vajon miért olyan szörnyű? Képzeld el – mondja, tanúja voltál, hogy valaki vétkezik, és tudja, hogy láttad őt. Ha ez a személy később megbánja tettét, és meg akar térni, hátráltathatja az a tudat, hogy valaki látta bűnét, és bizonyára másoknak is beszámol arról. Tudva, hogy mit tett, meg van arról győződve, hogy mivel híre ment vétkének, hamisnak vélik megtérését, és mindenki azt fogja gondolni, hogy becsapja a külvilágot. Ilyenkor a jécer hárá azt mondja az illetőnek: „vesztettél! Senki nem fogja elhinni, hogy megbántad, ne foglalkozz a megtéréssel”! Ha a bűnt elkövető ember biztos lehet benne, hogy a szemtanú nem számol be senkinek a történtekről, akkor nagyobb biztonságban érzi magát, és ezáltal képes megtérni. Mi történik, ha a félelme okán nem tér meg? Elveszettnek érzi magát, eltávolodik a judaizmustól, és egy-két nemzedéken belül gyermekei teljesen elvesznek a zsidóságból. A végső számonkérés alkalmával azt a személyt, aki láson hárá-t beszélt, felelősségre kell vonni mindazon gyerekekért és unokákért, akik az ő pletykái miatt elhidegültek a judaizmustól. Másrészt, ha a bűnös megbánja a bűnt, mert tudja, hogy a titka biztonságban van, akkor a zsidóként felnövő gyerekek és unokák annak tanúsítanak érdemeket, aki képes volt befogni a száját.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Szép napot mindenkinek!
