מדה כנגד מדה (midá k’neged midá) – ez a sokszor használt kifejezés nagyjából annyit jelent, hogy bölcseink szerint a kölcsönösség elvén működik a világ, az emberrel úgy bánnak majd társai és Isten egyaránt, ahogyan ő bánik velük. E gondolat felelevenítése jutott eszébe Ben Ish Chaj mesterünknek a következő vers kapcsán: „Hat napon át végeztessen munka, de a hetedik napon legyen nálatok szentség, szombati nyugalom az Örökkévalónak…” (35:2). Azt írja, hogy שאם האדם ישמור שבת בקדושתו כראוי ולא יכניס בו שום דבר ועסק של חול אז הקב”ה יעשירהו עושר גדול שיהיו ימי החול שלו מנוחה במנוחת שבת, vagyis „amennyiben az ember előírásszerűen őrzi a sábesz szentségét, és nem enged be semmiféle profán gondolatot és tevékenységet, akkor Isten nagy gazdagsággal jutalmazza: hétköznapjai is a szombati nyugalom (menuhát sábát) légkörében telnek majd”. A munkanapok elengedhetetlenül szükségesek a szombat megtartásához, mert csak az lehet szombattartó, aki a többi napon elvégzi kötelességeit. A szent nap azonban nem csak következménye, hanem előfeltétele is ennek, mert aki tényleg száz százalékig képes átadni magát a sábesznek, az egyrészt úgy tekinthet az előző hétre, mint aki minden feladatát teljesítette, másrészt elegendő szellemi és fizikai, tehát lelki erőre tehet szert a következő hét ügyeinek sikeres bonyolításához.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Sávuá tov, jó hetet mindenkinek!
