„Ha tudatják vele vétkét, amellyel vétkezett, akkor vigyen áldozatul egy kecskét, épet, nőstényt, vétke miatt, mellyel vétkezett… Ha juhot hoz áldozatnak vétekáldozatul, nőstényt, épet hozzon” (4:28, 32). A Talmud (Szota 32a) tanítása szerint bölcseink azért rendelték el az ámidá (főimádság) kapcsán, hogy magunkban mondjuk el azt, hogy „ne szégyenüljenek meg a vétkesek”, vagyis azok, akik imájukban vallják meg Istennek valamilyen bűnüket. Honnan tanulták ezt a bölcsek? Onnan, hogy a Tóra rendelkezése miatt nem lehetett tudni, hogy ki mutat be vétekáldozatot, mert ugyanott kellett bemutatni, ahol az égőáldozatot. A Tóra lehetővé tette, hogy a vétkes ember juhot hozzon áldozat gyanánt, amivel a külső szemlélő elől elrejtette, hogy valójában milyen okból kíván áldozatot bemutatni. Ugyanakkor a Tóra arra is figyel, hogy aki az engesztelés szempontjából fontosnak tartotta, hogy bűnelkövetése tényét ne rejtse el mások elől, az egy kecske bemutatásával (amit égőáldozatnak nem lehetett hozni) jelezhette a külvilágnak, hogy helytelen cselekedetet követett el. (Rav Jichak Menahem Weinberg nyomán)
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Szép napot mindenkinek!
