„Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: ha az ember közületek áldozni akar az Örökkévalónak, baromból, marhából és juhokból áldozzátok áldozatotokat” (1:2). Természetesen minden micvát vége kell hajtani, akkor is, ha nem ismerjük az okát. Mindazonáltal törekedni kell rá, hogy megismerjük a parancsolatok indokait is, mert ez további előnyökkel jár. Akik értik a micvákat, azoknak a végrehajtott előírás nem csak a teljesítéskor hoz érdemeket, hanem a későbbiekben is kifejti pozitív hatását. Példának okáért, amikor a Tóra azt írja, hogy segítenünk kell ellenségeink összeroskadó szamarára visszapakolni a terheket (Smot 23:5), akkor a micvát úgy teljesítjük szó szerint, ha aktívan közreműködünk a szamár talpraállításában. Ha viszont a micva mélyebb jelentését is értjük, vagyis azt, hogy az emberek közti gyűlölködés megszüntetését célozza, akkor a tevőleges segítségnyújtást követően is kifejtheti a parancs jótékony hatását, sőt, nem is szükséges feltétlenül szó szerinti értelmében teljesíteni azt. Ebben a vonatkozásban az áldozati kultusz nem veszett el számunkra, mert tanulással emlékezve az áldozatokra, minden téren alá tudjuk vetni magunkat az Örökkévalónak, éppen úgy mintha a szó fizikai értelmében tennénk meg a micvát. (Rav Jichak Arama alapján)
Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Szép napot mindenkinek!
19.00: RaDar