Zsidó férfiak és nők egy bátor csoportja azon munkálkodott, hogy megőrizzék a litvániai zsidó életről szóló feljegyzéseket, az életüket fenyegető veszély ellenére. Most, 80 év elteltével, a dokumentumok végre online vannak
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Nyolcvan évvel ezelőtt zsidó férfiak és nők egy kis csoportja rendkívüli küldetésbe kezdett, amelyről akkor azt hitték, hogy kudarcra van ítélve – hogy megmentsenek a náciktól a háború előtti zsidó életet részletező dokumentumok, könyvek és műtárgyak ezreit.
A Papírbrigád néven ismertté vált csoport minden bizonnyal elképedt volna munkájuk végeredményén. A jövő hétre a YIVO, a New York-i székhelyű Zsidó Kutatóintézet és három litván könyvtár bemutatja egy hét évig tartó, 7 millió dollárba kerülő projekt végeredményét. A New York-i és a litván fővárosban, Vilniusban végzett aprólékos digitalizálási és megőrzési munkálatok során mindkét város anyagait újra egyesítik, és először helyezik el az interneten. A YIVO ügyvezető igazgatója, Jonathan Brent szerint az alkotás „az európai zsidó nép szent világi történelmét” mutatja be.
A YIVO-t 1925-ben alapították Vilniusban, és ott működött egészen a második világháború kitöréséig. A YIVO alapítóinak egyetlen célja volt: rögzíteni a zsidó élet minden formáját, kulturális, vallási, közösségi és a gyalogos mindennapokat. A YIVO több százezer dokumentumot és műtárgyat gyűjtött össze, így egyedülálló archívumot alkotva a kelet-európai zsidóság életéről.
Kézirat a csillagászatról (Fotó: YIVO)
1940-re, a háború beköszöntével a YIVO „ideiglenesen” – ahogy gondolta – New Yorkba költözött. Ez lett a szervezet de facto központja. És közben Litvániában a nácik a YIVO-n és annak kincsein voltak.
A YIVO vezérkari főnöke, Shelly Freeman szerint a céljuk „nem csupán a zsidók, hanem a kultúrájuk megölése volt”. Ennek elősegítésére a nácik egy különleges múzeumot építettek Frankfurtban, a Zsidókérdés Tanulmányozó Intézetet. Célja az volt, hogy megvizsgálja, „miért kellett a zsidókat megsemmisíteni, és milyen gonosz útjaik voltak”. A YIVO pótolhatatlan gyűjteményének mintegy 30 százalékát a frankfurti központba szánták: a többit pépesítve vagy elégetve megsemmisítik.
Annak érdekében, hogy a háború alatt működő Frankfurt megkapja a levéltárak krémjét, a nácik mintegy 30 értelmiségit és akadémikust választottak ki kényszermunkára a vilnai gettóból, akik közül sokan korábban a YIVO-val voltak kapcsolatban. És ezek voltak azok a férfiak és nők, akik megalakították a Papírbrigádot, akik egyszerűen nem tudták elviselni, hogy ezeket az anyagokat megsemmisítik. Így hát elrejtették őket – a testükre, a ruhájukba, és kicsempészték ezeket az értékes dokumentumokat a válogatóközpontból, majd vissza a vilnai gettóba, ahol eltemették őket.
„Valóban az életüket kockáztatták, ha megmentették ezeket a dokumentumokat” – mondja Shelly Freeman. „Ha elkapták őket, a helyszínen lelőtték.” A Papírbrigád egyes tagjai úgy gondolták, hogy Frankfurtban biztonságosabb lesz az anyag, és megpróbáltak többet tenni a Németországba szánt dobozokba. Mint kiderült, a háború után, amikor a „Monument Men” – az amerikai hadsereg kulturális műtárgyak felkutatásával és helyreállításával megbízott egysége – Frankfurtban rábukkant a gazdag YIVO-anyagra, visszaküldték a New York-i YIVO-nak.
Rajzok egy fiatal fiú vázlatfüzetéből. Lengyelország, kb. 1930. (Fotó: YIVO)
De Vilniusban még mindig rengeteg YIVO-anyag volt. Néhányat a háború után találtak meg, amikor a Papírbrigád túlélő tagjai visszatértek Vilniusba, és előásták az iratokat rejtekhelyeikről. Egy rövid időre zsidó múzeumot hoztak létre Vilniusban, hogy életükért meneküljenek, amikor a szovjetek elfoglalták az országot, és felszámoltak a zsidó kultúra vagy vallási élet minden megnyilvánulásával.
A YIVO anyaga ismét veszélybe került, de ezúttal egy nem zsidó litván könyvtáros, Antanas Ulpis mentette meg. 1948-ban a litvániai Szent György-templom alagsorába gurította a könyveket és dokumentumokat, még a szovjetektől származó anyagok egy részét is elrejtette a templom orgonájába. Ezek a dokumentumok 1989-ig háborítatlanul álltak; 2017-ben a Litván Nemzeti Könyvtárban egy további YIVO-anyag gyorsítótárat fedeztek fel, amely ritka és kiadatlan műveket is tartalmaz. 2014-ben megkezdődött a YIVO-anyag újraegyesítésének óriási feladata. A 2017-es dokumentumok felfedezésével összesen 4 100 000 különálló oldal volt, amelyeket gondosan kell kezelni és megőrizni, mielőtt digitalizálják és feltették az internetre.
A Hantse Amerikában című produkcióját hirdető plakát, egy operettet Joseph Rumshinsky zenéjével és Isidore Lillian librettójával, Antwerpen, 1930 (Fotó: YIVO)
A litván kormány nem akarta visszaadni a fizikai anyagot, azzal érvelve, hogy azt Vilnában állították össze, és nem lopták el vagy rabolták ki litvánok. De lelkesen beleegyeztek az online újraegyesítésbe – és ez most azt jelenti, hogy a kutatók a világ bármely pontjáról egyetlen gombnyomással hozzáférhetnek a YIVO háború előtti gyűjteményének nagy részéhez.
Az Edward Blank YIVO Vilna Online Collections Project néven ismert gyűjtemény immár a legnagyobb, a kelet-európai zsidó civilizációhoz kapcsolódó digitális gyűjtemény, beleértve a világ legnagyobb jiddis nyelvű anyaggyűjteményét.
A gyűjtemények elmesélik, hogyan éltek a zsidók, honnan jöttek, hogyan nevelték fel és nevelték családjukat, hogyan alkották meg a művészetet, irodalmat, zenét és magát a nyelvet. „Sőt, ezek a dokumentumok feltárják a zsidók és nem zsidó szomszédaik közötti kapcsolatokat, hogyan értették meg helyüket a világban mind politikailag, mind társadalmilag, és hogyan néztek szembe a modernitás zűrzavarával és ígéretével”.
Jonathan Brent azt mondja, hogy „a YIVO-nak mindig is volt egy globális küldetése”, ami megmagyarázza, miért vannak Londonból származó anyagok az archívumban, beleértve a jiddis színházi plakátok és a helyi szakszervezetek plakátjait, a nadrágkészítőktől a pékekig. „Régebben az volt a küldetés, hogy anyagot gyűjtsünk a világ minden tájáról. Ma az internetnek köszönhetően az egész világon terjeszthetünk anyagokat”.
Bebe Epstein önéletrajza
A New York-i csapat számára – a YIVO archívumvezetője, Stefanie Halpern vezetésével – különösen nagy öröm volt a gyűjtemény egyesítésének kirakós hatása. „Például – mondja Stefanie – a YIVO fiatalok önéletrajzait gyűjtötte az 1930-as évek során, és néhányból hiányzott három vagy négy oldal. És ezeket az oldalakat Vilniusban találták meg.”
A 2017-ben talált anyagban – mondja Jonathan Brent – „volt egy rendkívüli kozmológiai kézzel írott kézirat, amely Elzászban készült a 18. században. Héberül van, és valahogy eljutott Vilniusba – és most már elérhető az interneten.” Vagy vannak olyan közösségi feljegyzések, amelyek létezése korábban ismeretlen volt, de minden újabb felfedezés „kicsit több betekintést enged a YIVO-nak a zsidó életbe abban a városban”.
Még mindig vannak hiányosságok: „Tudjuk – mondja Halpern –, hogy volt egy művészeti gyűjtemény Vilnában, és nincs ilyenünk; és voltak inkunabulumok, [fémbetűkkel nyomtatott könyvek 1500-ig], és ma nincsenek meg – soha nem kerültek elő. Az eredeti folklórgyűjteménynek mintegy negyede birtokoljuk”.
Másrészről, mondja Jonathan Brent, továbbra is optimizmusról van szó, hogy esetleg még több anyag fog megjelenni. „Nem kérdés, hogy Antanas Ulpis különböző helyeken rejtett el anyagokat – és ezeken a különböző helyeken az anyagokat különböző helyeken rejtették el, így teljesen elképzelhető, hogy a Nemzeti Könyvtárban – vagy esetleg egy még ismeretlen helyen – több anyagot találunk majd. . Kelet-Európa még mindig lábadozik a szovjet időszakból: egy vagy több generáció kell ahhoz, hogy megdöntsön bizonyos kulturális mintákat, amelyeket a szovjet rezsim alakított ki – és ezek egyike az intenzív titkolózás minden ellen, ami ellentmondásosnak tekinthető. Hiszem, hogy még több lesz még hátra – és türelmesnek kell lennünk.”
A Perushim al ha-Torah ve-al Rashi, arba ah nikbetsu ba-u bo címlapja, Shemuel Almosnino. – Konstantinápoly, 1525
Richard Ovenden, az Oxfordi Egyetem Bodleian Könyvtárának munkatársa nemrég könyvet írt azokról, akik elpusztítják a könyveket. Üdvözölte a projektet: „Emlékeznünk kell és ünnepelnünk kell a zsidó könyvtárosok, levéltárosok, költők és tudósok hősies erőfeszítéseit a Papírbrigádban, akik életüket kockáztatták azért, hogy biztosítsák a gazdag kultúrát őrző, elképesztő dokumentumhalmaz fennmaradását. Zsidó élet Kelet-Európában.” Mint mondta, Antanas Ulpist is fel kell venni a mindent kockára tenni hajlandók listájára, hogy a későbbi generációk hozzáférhessenek egy egész civilizáció feljegyzéseihez, amelyet az elképzelhető leggonoszabb módon támadtak meg, de amely kitartott. Ez a történelem most elérhető a YIVO és litván partnereik nagyszerű munkájának köszönhetően.
Forrás: JENNI FRAZER
https://www.thejc.com/
