A peszáhi haggadában ezt olvassuk: „Minél többet beszél valaki a kivonulásról, annál inkább dicséretre méltó.” Miért? A kérdésre született válaszok mögött a válaszadók világlátása, az adott korszak szellemi környezete, a zsidó közösség aktuális helyzete jelenik meg. Jó példa erre Rav Jákov Jiszrael Berger megjegyzése, aki 1944-ben ezt írta: „Izrael gyermekeinek 400 évig kellett volna Egyiptomban lenni, de az Örökkévaló 190 évvel korábban kivezette őket a szolgaság házából.
Mi napjainkban már évezredek óta száműzetésben élünk. A zsidók valószínűleg többet szenvednek most Európában, mint őseink Egyiptomban. Azok az országok, ahol nyugalmat találtunk fizikai értelemben, ott nincs nyugalma a lelkünknek, a Tóra alapjai ezekben az országokban összeomlanak. A szombati és családi tisztasági törvények szinte feledésbe merültek. Akkor miért nem vált meg minket Isten? Nos, ez a haggada kijelentésének mélyebb értelme: Minél jobban kutatja valaki azokat az okokat, amelyek az Egyiptomból való korai megváltást idézték elő, annál inkább dicséretre méltó, mert az ilyen ember sietteti saját megváltásunkat”.
Szép napot mindenkinek!