Ismét eltelni látszik “egy” évünk. A mostani időszakunkban, lehetőségünk van a bocsánatkérésekre, és a magunkba tekintésre. Most van itt az ideje, hogy a lelkiismeretünk tükröt tartson magunkról, magunknak, ha felismerjük azt, hogy hamarosan ítéletet mondanak felettünk. Ez miért nagy dolog? Hiszen naponta alkotunk véleményt, és mondunk ítéletet a világ dolgai felett.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Igen ám, de hamarosan rólunk születik ítélet, ahogyan életünk minden egyes évében ez megtörténik. A zsidó hagyomány szerint, a holnapi naptól (Elul 25.) kezdődött meg a teremtés, és Tisri hónap 1. a nap amikor az “ember” ünnepli majd a születésnapját. Most mégis a teremtés kezdetéről szeretnék szót ejteni. וַיֹּ֥אמֶר אֱלֹהִ֖ים יְהִ֣י א֑וֹר וַֽיְהִי־אֽוֹר׃ “És mondta az Örökkévaló: Legyen világosság! És lett világosság.”(1Mózes 1:3) Az Örökkévaló ezután elválasztotta a világosságot a sötétségtől és ezútán így zárta le a kezdetet: “lett este és lett reggel; egy nap.”(1Mózes 1:5) Rási (1040-1105) felveti a jogos kérdést, “miért nem első nap? “Egy Nap, י֥וֹם אֶחָֽד” (szó szerint egy nap) –
Az ebben a fejezetben használt szabályos kifejezési mód szerint ide kell írni „első nap”, ahogyan a többi napra is a „második”, „ a harmadik ”,„ a negyedik ”. Akkor miért ír אחד „ egyet”? Mivel a Szent, áldott legyen Ő, akkor az Univerzumában egyedüli (egyedüli lény), mivel az angyalok csak a második napon jöttek létre. Így van megmagyarázva a Genesis Rabba-ban (1Mózes Rabba 3:8).” Rási tehát egy midrásból vezeti le a választ. Lett világosság, és mind a mai napig a tisztánlátás és tisztaság jelképe. Ahozz, hogy felkészülhessünk az előttünk álló időszakra, ez az adomány szükségeltetik elsősorban a megtéréshez (tesuva).
Fény kell, hogy láthassunk önmagunk legsötétebb mélységeibe is. A megtérés feltétele, önmagunk tisztánlátása. Mit, miért, hogyan követtünk el, és mi lett a cselekedeteink következménye. Az önismeret fontos magunkkal szemben, de a világgal szemben csak bizonyos alapvető tisztességi normák alkalmazásával mutatkozhatunk fényben. Ilyen alapvető norma a szavatartás intézménye. A Babiloni Talmud azt írja: “igene legyen igen, és a nem legyen nem”(Bava Mecia 49). Azaz ne úgy változzon a szava az embernek, ahogyan éppen fúj a szél. A mai erősen anyagias életünkben sem kevésbé fontos, hogy becsületesen járjunk el az üzleti ügyeinkben.
A Tórától a Szóbeli Tan-ig, kihangsúlyozza ezt a zsidó hagyomány: “vak elé ne vess gáncsot;”(3Mózes 19:14); és az első kérdés az égi bíróságtól az embernek az, hogy” becsületesen üzleteltél?”(Sabbat 31a.) Mindkét esetben a becsapás, a megtévesztés, a megkárosítás, és a pontatlan elszámolásokat megelőzendő, tisztázza a hagyomány az üzletelésnek a tisztaságát. Erre különös hangsúlyt fektetett írásaiban Rambam (1138-1204) amikor a nem zsidók becsapását méghatalmasabb bűnnek: “visszataszító dolgok az Örökkévaló előtt”(Misna kommentár, Kélim 12:7). Így, amikor valaki önmagának hazudva kendőzi el a vétkeit, akkor megszentségteleníti Isten nevét.
Hiszen: “És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint,”(1Mózes 1:26). Isten hasonlatossága, magyarázzuk bárhogyan is, mégis olyan részünk ami, vétkekkel nem mocskolható be mert azzal Az Örökkévalót is beszennyezzük. Ezért érdemes az Ítélet napja= Jom ha Din (Ros Hásáná egyik elnevezése)előtt megfontolnunk, hogy mit teszünk. Megtérünk és építünk, vagy bűnt, bűnnel tetézve rombolunk. Rajtunk áll, hogy mit kezdünk a fénnyel és hova vetjük az árnyékunkat.
