„És mondta az Örökkévaló Mózesnek: faragj ki magadnak két kőtáblát, mint az elsők voltak, és én ráírom a táblákra az igéket, melyek az első táblákon voltak, amelyeket összetörtél” (34:1).
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Az aranyborjú történetet a végén kezdjük, hiszen amikor a fenti mondat elhangik, már a nehezén túl vagyunk. A nép elkövette a bűnt, Isten ellenük gerjedő haragját Mózes sikeresen csillapította, és/de összetörte a kőtáblákat, majd utasította a léviket, hogy végezzenek a bűnösökkel. Ezt követően Mózes megkérte (felszólította?) Istent, hogy továbbra is/újra „vegyen részt” a zsidók vezetésében, ezt az Örökkévaló elfogadta, és ezután adta a fenti utasítást. A rabbinikus irodalomban az idézett vers majdnem minden részletéhez készült kommentár, ezek közül az egyik (jTalmud Sekálim 5:2) azt a kérdést vizsgálja, hogy miből gazdagodott meg Mózes? „Rabbi Hama mondta Rabbi Hanina nevében: Mózes a kőtáblák maradékából lett gazdag. Erre vonatkozik a „faragj ki magadnak” kifejezés: faragd ki és a maradék legyen a tiéd”. Rabbi Hanin nem értett egyet ezzel a meredeknek tűnő felvetéssel, szerinte Isten drágaköveket és gyöngyöket teremtett Mózesnek a sátrába, ebből lett gazdag. A talmudi szöveg folytatásából kiderül, zsidó vezetőnek lenni már akkor is hálátlan szerep volt: „néztek Mózes után, míg bement a sátorba” (33:8). Két amóra közül az egyik szerint e pillantások mögött ezek a gondolatok fogalmazódtak meg: „a zsidók tulajdonából eszik és iszik, mindene a zsidóktól van”, de az is lehet, bár kevésbé valószínű, hogy ilyesmi hangzott el: „mekkora cádik, boldog lehet, aki érdemes rá, hogy láthatja”. Foly. köv.
Szép napot mindenkinek!
