Fürst József (1948. 03. 18. – 2021. 03. 13.) – Joszef ben Jiszroel, Jahrzeit: Adar 29.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Fürst Józsi Jahrzeitjére készülve számba vettem, hogy mióta is ismerem, mi mindenben segített nekem és milyen jó őriznem barátságának emlékét! Tragikus, hogy már két éve nincs velünk, de legyen megemlékezésünk lelke emelkedésére = LE ILUJ NISMÁT ezen a Jahrzeitjén is!
Talán 2010 lehetett, amikor a Fehérvári Hitközségi vezetőségi tagjaként eljött Goldmann Miklóssal és Róth Péterrel a sárbogárdi Holokauszt megemlékezésre. Férfiasan komoly megjelenésük nagyban emelte a színvonalat és hagyománytiszteletük gyakorlása tette lehetővé, hogy a rabbival és néhány más hazalátogató elszármazottal elmondhattuk a Kaddist.
Évenként ismételt sárbogárdi látogatásai is erősítették az új kezdeményezést, hogy már nem széledtünk szét a megemlékezés végén, hanem beültünk a Művelődési Házba beszélgetni mi elszármazottak, leszármazottak a helybeli együttérzőkkel.
Idővel megtudtam Józsitól, hogy buzsáki gyerekkor után és Keszthelyre költözve kezdett Fehérváron dolgozni a Videotonban. Édesanyja viszont Keszthelyen maradt imádkozó és közösségfenntartó zsidónak. Isteni ajándék, hogy túlélte a mártír időszakot és a családi veszteségei ellenére hívő asszonyként tudta folytatni életét! Józsi az anyatejjel együtt kaphatta meg a héber imák dallamát, ritmusát és szavait.
Arról is mesélt nekem, hogy miért fontos neki a buzsáki temető. Nagyszerű, hogy felmenői nyughelyének rendjét, nyugalmát hozzáértő szervezéssel sikerült megoldania. Nagyon sajnálom, hogy életében nem valósulhatott meg a temető újra-szentelése, amit lelkesen tervezett.
Amikor talán tíz éve először jöttem Fehérvárra a Holokauszt megemlékezésre, akkor a vonatnál várt, hogy kocsival kivigyen a temetőbe. Közben másokkal együtt megkoszorúztuk a vasútállomás első peronjánál a mártír emléktáblát. Akkor is volt miről beszélgetnünk a kocsiban, hiszen mindkettőnknek csak a Világ Igazainak segítségével lehettek túlélő szüleink.
2019-ben költöztünk be Fehérvárra és Józsi rögtön maga mellett adott helyet nekem a zsinagógában. Segítségével követhettem az imák sorrendjét, dallamát és szövegét. Öt évvel később születtem nála, így olyan idősebb testvérinek éltem meg rendszeres segítségét. Mindig fontos volt számára a fehérvári hitélet, több mint 10 éven keresztül sokat fáradozott a Hitközség érdekében.
Amikor Hitközségünk szervezeti válsága fenyegetett minket, Józsinak akkor is volt jövőképe, javaslata. Még a kórházból is részt vett a jobb megoldások átgondolásában. A COVID-járvány súlyosbította helyzetét és szétválasztott minket a zsinagógai hitgyakorlási szünet is. Akkor külön, de mégis egyidőben hallgathattam vele Zucker Immanuel főkántor on-line Szombat-fogadásait.
Szeretett édesanyja halála már a kórházi tartózkodása alatt érte, a temetésére sem tudott elmenni. Amikor utoljára kívánhattam Józsinak telefonon Gut Sábeszt, nem sejtettem, hogy a következő héten már az Örök Békébe költözik a Lelke. Most (március 18-án) lenne 75 éves…
A mi dolgunk, hogy hűségesen ott üljünk Józsi zsinagógai helyének közelében, hiszen ehhez segített minket jó példájával. Omén.
Egy megemlékező: Stern Pál
