Talán a legismertebb zsidó szimbólum a Dávid csillagnak nevezett hatágú csillag, mely az ókori Izrael második királyáról kapta a nevét. A szimbólum megtalálható számos zsidó rituális kelléken, így mezuza (ajtófélfára erősített pergamen tekercs)1 tokokon vagy tfilin (imaszíj)2 tartó táskákon, de kedvelt viselet nyakláncok medáljaként is.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Héberül „mágen Dávid”, azaz Dávid pajzsaként ismert és a legenda szerint a zsoltáros király hadseregének pajzsát díszítette a szimbólum. Ennek a legendának azonban valószínűleg nincs valóság alapja, mert egyrészről Dávid pajzsát minden bizonnyal egy másik szimbólum, a menóra (hétágú kandeláber) díszítette3, másrészről mert régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a hatágú csillag Salamon pecsétjén és a királysága által kibocsájtott érméken volt megtalálható.
A két háromszögből álló csillag (hexagram) forma egyik háromszöge felfelé, a másik lefelé tekint, a hat csúcs pedig a hat irányt jelöli (fenn, lenn, észak, dél, kelet és nyugat4) jelölve, hogy Isten uralma minden „irányba kiterjed”. Egy vélemény szerint a csillag lényege mégis a legbelső hatszög, mely azt szimbolizálja, hogy minden fizikai (a hat irány) elsősorban egy zárt, spirituális térből ered. Ez a motívum tettem érhető a hét napjai esetében is, amely napok az idő körforgását mutatják, hiszen a Talmud bölcsei szerint hetedik nap, a sábát (szombat) ad (úgy spirituális, mint fizikai) energiát a hat dolgos hétköznaphoz is.
A zsidó misztikus irodalom, a kabbala tanítása is hasonló gondolatot erősít meg. Háromszög egyrészről jelképezi a Teremtő, a Tóra (a Biblia) és Izrael (a zsidó nép) egységét5, mely a háromszög zártságának köszönhetően egy egységet alkot. Az a tény, hogy két háromszög található a Dávid csillagban pedig utalás arra a kettősségre, mely az élet minden területén tetten érhető: sötétség-világosság, igaz-hamis, jó-rossz. Ezt mutatja az egyik felfelé és a másik lefelé mutató háromszög, szimbolizálva azt, hogy a Teremtő, a Tóra és a zsidó nép egysége „használható” egyrészt arra hogy lehozzuk erre a világra azt, ami isteni, másrészt, hogy felemeljük és szentté tegyük azt, ami evilági és profán.
A háromszögeknek egyaránt érintkeznek a külvilággal és rendelkeznek egy zárt, belső térrel, csakúgy, mint a világon vannak ismert és rejtett dolgok, a Tórának pedig van egy külső (nyilvános, a kinyilatkoztatás során megmutatott) arca vagy értelmezése és egy rejtett, belső értelmezése, mely a misztika, a kabbala világa.
Egy ismert kabbalisztikus alapvetés szerint Isten a világot hét attribútum szerint teremtette: cheszed (könyörületesség), gvurá (erő és igazságosság), tiferet (nyugalom), necách (kitartás), hod (ragyogás), jiszod (alapvetés) és málchut (királyság). Ez a hét attribútum három csoportra osztható:
Erő és ragyogás
Nyugalom, alapvetés és királyság
Könyörületesség és kitartás
A Dávid csillag hat kis háromszöge az egyes attribútumoknak felel meg: a jobb felső a „könyörületesség”, a bal felső pedig az „erő”. A felső háromszög középen a „nyugalom”, az alsó jobb oldali a „kitartás”, az alsó bal oldalon a „ragyogás” található. A csillag közepén található mező az „alapvetés”, melyből az összes többi attribútum származik. A csillag alsó háromszöge pedig a „királyság”, mely a többi hat tulajdonságból nyerve erejét uralkodik a világon.
Szintén érdekes, és talán magyarázatot adhat arra is, hogy a Dávid-féle hadsereg miért e csillagot választotta jelképül, hogy ez a különleges forma tulajdonképpen 12 oldallal rendelkezik, megfelelve és képviselve a 12 törzset6, melyek Izrael népét alkotják.
A Dávid csillag, mint az egyik legismertebb szimbólum, mely a Holokauszt idején, sárgára festve igen negatív „szájízt” hagyott a zsidó népben, nem véletlenül válthatott Izrael állam zászlajának központi elemévé és adott új reményt a zsidó népnek e sok ezer éves jelképen keresztül.
Forrás: https://lekvaresjam.blog.hu/
