„Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: ha valaki közületek áldozni akar az Örökkévalónak, baromból, marhából és juhokból áldozzátok áldozatotokat” (1:2). Maharam Al Askar (1466-1542) azok közé tartozott, akik nem szerették, ha az áldozati kultuszról nem a legnagyobb tisztelet hangján szólnak, ezért rámutatott, hogy a Rambam nem saját véleményét mondta el, hanem „csak” idézett egy korábban születettet, egészen pontosan Pinhasz ben Jair szavait (Vajikra rabba). Anélkül, hogy Pinhasz ben Jair gondolatát ismertetném, meg kell állapítani, tényleg van erős hasonlóság a két eszmefuttatás között. Ez Maharam Al Askar számára azért volt fontos, mert bár tisztelte a korábban élt Rav Pinhaszt is, de veszélyesebbnek tartotta, ha maga a nagy Rambam beszél lekicsinylően az áldozatokról. Ha valaki mást idéz az némileg tompítja a kritika élét, és segíti az áldozatok magasztos emlékének megőrzését. Na, jó, de ez miért fontos? Gyaníthatóan azért, mert különösen nehéz történelmi korokban éltette a reményt, hogy bár a zsidó közösségeknek a diaszpórában végrehajtható szolgálata Szentély (ország, és nyugalom stb.) hiányában nem lehet tökéletes, de azáltal, hogy legalább tanulnak az áldozati rendről, valamilyen mértékben elszakadnak a jelenkor nehézségeitől, és optimistábban, ezáltal erősebben tudnak kapcsolódni az Örökkévalóhoz.
| Támogassa hitközségünket: OTP Bank: 11736116-20014397 |
Szép napot mindenkinek!
