A csapások hatására a fáraó meginogni látszik, és felveti, hogy őseink mutassanak be „istenüknek” áldozatot, de Egyiptom földjén tegyék ezt: „És Fáraó hívatta Mózest meg Áront és mondta: menjetek, áldozzatok Isteneteknek az országban” (8:21). Mózes nem fogadja el az ajánlatot: „De Mózes mondta: nem helyes, hogy így cselekedjünk, mert az egyiptomiak utálatát fogjuk áldozni Örökkévaló…

Isten felkészítette vezetőinket, hogy mi várható a fáraóval való megbeszélés során: „Ha szól hozzátok Fáraó: tegyetek magatoknak csodát! akkor mondd Áronnak: vedd botod és dobd le Fáraó előtt, hogy legyen kígyóvá“ (7:9). A magyar fordításokból a „magatoknak” szó ki szokott maradni, ami indokoltnak tűnik, hiszen így könnyebben érthető a szöveg.

A hetiszakasz elején négy (igazából öt) szóval találkozik, amelyeket a megváltás négy (öt) kifejezésének nevezünk. A hocéti (kihozlak), hicálti (megmentelek), gáálti (megváltalak), lákáhti (veszlek), szavakra egy-egy pohár bor elfogyasztásával emlékezünk a Széder estén, de az ötödik kifejezés „kakukktojás”.

Isten meghallgatta Mózes kétségeit, majd: „az Örökkévaló szólt Mózeshez meg Áronhoz és parancsot adott nekik Izrael fiaira és Fáraóra, Egyiptom királyára vonatkozólag, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom országából” (6:13). Rási tisztázza: a parancs két részből állt, egyrészt bánjanak gyengéden és türelmesen Izrael népével, másrészt mutassanak tiszteletet Egyiptom uralkodójával szemben. Rav Avraham Jichak Bloch különbséget…

„De szólt Mózes az Örökkévaló színe előtt: íme, Izrael fiai nem hallgattak rám, hogy hallgatna Fáraó, hiszen metéletlen ajkú vagyok”? (6:12). Mózes bizonytalansága látszólag azért is indokolatlan, mert a nép már hitet tett az Örökkévaló mellett: „A nép hitt, és meghallották, hogy gondolt az Örökkévaló Izrael fiaira és hogy látta nyomorukat, amikor meghajoltak és leborultak”…